A világ pénz nélkül

Manapság, mikor szinte már minden a pénzről szól, érdekes lehet belegondolni, hogy mi lenne velünk pénz nélkül. Most ne azt az esetet vegyük, amikor üres a zsebünk, mert arra nem az érdekes kifejezés illik, hanem abban az értelemben gondoljunk bele, amikor egyáltalán nincs pénz a gazdaságban.

Tegyük fel, hogy az i.e. 7. században nem találták fel az első fémpénzt. Egyből gondolhatnánk, hogy mennyivel könnyebb lenne az élet, nem lennének szegények és gazdagok, mivel senkinek nem lennének milliókat vagy milliárdokat rejtő bankszámlái, nem lenne egyenlőtlenség. Csakhogy ekkor felmerülne, hogy feltételezve a mai fejlettségi szintet, hogyan jutnánk hozzá az egyes árukhoz, termékekhez, mindenhez, amit manapság pénzért veszünk meg. Az első kézenfekvő válasz a cserekereskedelem lenne, mint az ókorban, csak sokkal magasabb szinten cserélgetnénk. Mindenki olyan termék előállításával foglalkozna, amiben a legjobb, leghatékonyabb. Ha mindenáron elő akar törni belőlünk a közgazdász, akkor mondhatnánk úgy is, hogy mindenki azzal foglalkozik, amiben komparatív előnye van. Legyen ez egy termék előállítása, szolgáltatás nyújtása vagy éppen az emberi tőke kínálata. Nem csak búzát cserélnénk sarura, mint az ókori cserekereskedelemben, hanem mondjuk tévét robogóra. De amiatt, hogy ma már rengeteg termék közül választhatunk, elég nehézkesen menne a csere. Nyilván meglennének a cserearányok, hogy például egy házat mennyi játékautóért építene fel egy építési vállalkozó egy játékgyártónak. Számtalan abszurd példát lehetne még említeni, de a probléma ugyanaz, mégpedig az, hogy mi van akkor, ha az építési vállalkozónak nem kell több millió játékautó? Akkor a játékgyártónak először keresni kell valakit, akinek szüksége van több millió játékautóra és cserébe olyan terméket kínál, amit már az építési vállalkozó is értékel és cserére érdemesnek tart. Azért az látható, hogy ez a folyamat elég hosszadalmas és korántsem biztos, hogy sikerül olyan cserepartnert találni, akinek pont arra a termékre van szüksége, amit mi kínálunk. De vehetjük a szolgáltatások példáját is, tegyük fel, hogy el akarunk menni fodrászhoz és mondjuk fúrógépek gyártásával foglalkozunk. Ha meg is tudunk egyezni, hogy egy fúrógép 6 alkalom fodrászkodást ér, akkor sem valószínű, hogy a 6 alkalom letelte után a fodrász újra értékelni fogja az új fúrógépet, a végtelenségig ez nem menne. Vagy félévente-évente új fodrászt kellene keresni, akinek megfelel a fúrógép fizetség gyanánt, vagy pedig a fúrógépet kellene elcserélni minden fodrászkodás előtt olyan termékre, amit értékel a fodrász, mondjuk egy fúrógépet 20 flakon samponra és akkor minden hajvágásért egy flakon samponnal fizethetne a fúrógépgyártó. Azért arra elég jó esély van, hogy ha úgy alakult volna a történelem, hogy nem terjed el a pénz, akkor nem jutott volna el a világ a mai fejlettségi színvonalra, könnyen lehet, hogy az előbbi példa is értelmetlen lenne, mivel nem találták volna fel a fúrógépet sem.

Az már egy másik eset, hogy ha a modern világban döntenének úgy, hogy innentől fogva az összes pénzérme, bankjegy csak értéktelen fém és papír, nincs többé pénz. Ebben az esetben maradna a fent vázolt cserefolyamat, a maga nehézkességével. Lehet, hogy első hallásra egyszerűbbnek tűnik hozzájutni egy autóhoz pénz nélkül, de nem biztos, hogy ezzel egy golyóstollgyártó is egyetért. Van rá egy kevés esély, hogy sikerül mondjuk 1 millió golyóstollért megszereznie egy olcsóbb új autót, de inkább valószínű, hogy előbb keresnie kell valakit, akinek ipari mennyiségben van szüksége tollakra és olyan árut ad cserébe, amit már elfogad az autókereskedő vagy egy újabb csere keretében be lehet váltani olyan termékért, amiért már adnak autót. Elég macerás folyamat ez. A pénz egyik funkciója éppen ennek leegyszerűsítése céljából alakult ki, ez a csereeszköz funkció. A pénz közvetíti a cserét, méri az áruk értékét, vagyis a termékek árai a pénzen keresztül határozódnak meg. Ehhez szorosan kapcsolódik a forgalmi eszköz funkció és a fizetési eszköz funkció is. Abban az értelemben forgalmi eszköz, hogy az áruk forgalmában a pénz segítségével bonyolódnak le a tranzakciók, vagyis a pénz és az áru egy időben, de ellentétesen mozog. Ezzel szemben a fizetési funkció esetén a pénz és az áru eltérő időben és ellentétesen mozog, vagyis a pénz mozgása nem jár együtt az áru mozgásával.

Erre a három funkcióra lehet azt mondani, hogy szükségesek, hasznosak és megkönnyítik az életet, a kereskedelmet. A problémák a másik két funkcióval vannak, mégpedig a felhalmozási eszköz és a világpénz funkcióval. A felhalmozási eszköz vagy más néven kincsképzési funkció következtében is alakulhattak ki a gazdasági-társadalmi egyenlőtlenségek. Ha egy csoport felhalmozza, tartalékolja a pénzt, akkor nyilvánvaló, hogy a többiek számára kevesebb jut. Ebből a szempontból viszont elég negatív a pénz megítélése, sokkal inkább felmerül, hogy jobb lenne az élet nélküle. A világpénz funkció pedig, abból kifolyólag, hogy egyes pénzek képesek a nemzetközi forgalomban is betölteni az előző funkciókat, a közelmúlt hitelválságainak kialakulásában játszott jelentős szerepet.

Azon is érdemes lenne elgondolkozni, hogy mi lenne abban az esetben, ha az egész világon csak egyetlen fajta pénz lenne, mármint nem lennének országonként különböző pénznemek. Most ha túl tudunk lépni a hazafiassággal túlfűtött szólamokon és azon, hogy ezzel sérül a szuverenitás, akkor szigorúan csak gazdasági szempontból elképzelhető, hogy lennének előnyei. Kapásból nem lennének eltérő árfolyamok, nem lennének árfolyam-különbözetek, sem ebből fakadó hitelproblémák. Ehhez viszont egyes rétegeknek nem fűződnek érdekei, mivel így többek között tőzsde sem nagyon lenne, legalábbis az egyes valuták különbözetein nem lehetne vagyonokat keresni. Egyetlen közös valuta esetén sem lenne boldog egyenlőség, mivel a nagyobb, jobb lehetőségekkel rendelkező országok ebben az esetben is gazdagabbak lennének, csak éppen azonos pénznemben. Sok problémától megszabadulhatnánk ezáltal, de ezzel a témával már számos közgazdász foglalkozott, eltérő eredménnyel és következtetéssel, de egy biztos, hosszú ideig még lehetetlen egyetlen pénznemben gondolkodni. Utópisztikus gondolataink lehetnek róla, hogy milyen lenne úgy a világ, de el kell fogadnunk, hogy nem lesz olyan.

Ahogyan azt is el kell fogadnunk, hogy a pénz szerves része az életünknek, és mint mindennek, ennek is megvannak az árnyoldalai az előnyei mellett. Nincsen rózsa tövis nélkül, nincsen ingyen ebéd és még pár mondás, ami még hűen jellemzi ezt a helyzetet.