A tücsök és a tél - napjainkban

Nagyon népszerű foglalatosság mostanság a kialakult hitelválságért egyedül a bankokat hibáztatni. Nyilvánvalóan nem ártatlanok, de nem árt leszögezni, hogy minden gazdasági szereplőnek megvan a maga felelőssége a kialakult helyzetben.

Nem célom a bankok védelme, igazából nem is szorulnak rá a védelemre, pláne nem az enyémre. Mindössze csak szeretnék egy mesebeli példával élve bemutatni egy másik nézőpontot.

Szóval a közvélekedés az, hogy hitelválságért egyedül a bankok a felelősek. Ebben van igazság is, ezt kár tagadni, ahogyan azt is, hogy a válság előtti bő esztendőkben szintén nagy szerepük volt. Csak az valahogy nem tűnt fel, természetesnek vette mindenki, aminek végül komoly következményei lettek.

Ennek illusztrálására vegyük példaként a La Fontaine meséjéből ismert tücsköt, aki egész nyáron csak hegedült, élvezte a bőséget, a meleget, vagyis felelőtlenül habzsolta az évszak nyújtotta lehetőségeket. El sem tudta képzelni vagy egyszerűen csak nem foglalkozott azzal, hogy egyszer véget ér a nyár. Az egy fikarcnyit sem érdekelte, hogy mitől és miért van ilyen jó világ, mitől ilyen könnyű az élet, természetesnek vette, hogy mindenből jut annyi, amennyi kell. A nyár lehetővé tette, hogy minden kívánsága teljesüljön. Valamiért azonban kihagyta a számításból, hogy az évszakok bizony változnak, mivel ezen az éghajlaton nincs egész évben nyár, hanem idővel törvényszerűen jön a zord és hideg tél, amikor jelentősen beszűkülnek a lehetőségek.

Felmerül a kérdés, hogy ha már egyszer ilyen jó világ van, akkor a tücsök miért nem kezdett el gyűjtögetni, félretenni a szűk hónapokra? A nagy bőségben lett volna miből tartalékot képezni. Komolyan gondolhatta, hogy örökké nyár lesz? Azt azért nem lehet feltételezni, hogy ne lett volna tisztában az évszakok váltakozásával, de valószínűleg azt gondolhatta, vagy abban bízott, hogy ez a nyár bizony indokolatlanul hosszú lesz. De nem lett az, mert nem szokott, az évszakok váltakozása már csak ilyen.

A tücsök is viselkedhetett volna úgy, ahogyan a hangya, aki bár szintén élvezte a nyarat, de bölcs, előrelátó módon gondolt a télre is. Benne valahogy felmerült, hogy előbb-utóbb vége lesz a nyárnak és azután is élni kell valamiből. Ezért kihasználva a lehetőségeket, igyekezett akkora tartalékot képezni, amivel jó eséllyel átvészeli a telet. A hangyának sem könnyű az élet télen, de sokkal jobb esélyekkel indul, mint a tücsök és jellemzően nem is kiabál olyan hangosan, nem hibáztatja a telet azért, mert létezik. Egyszerűen csak tisztában volt vele, hogy be fog következni és ennek szellemében élt nyáron. Kevesebb móka, kevesebb hegedülés, de annál több izzadtság és küzdelem, aminek köszönhetően télen is van mit enni és van hol melegedni. A tücsök pedig most már hiába fordul a télhez azzal a kéréssel, hogy legyen egy kicsit jófej és nyáriasodjon, ez nem működőképes alternatíva. A tél az tél, ha tetszik, ha nem.

A tanulság ebben a verzióban csak annyi, hogy nem biztos, hogy bölcs döntés az évszakokat hibáztatni azért, mert váltakozni merészelnek. Talán nem a rendszer a hülye, lehet, hogy a hangyának van igaza. Az már más kérdés, hogy ebben a mesében több a tücsök, mint a hangya.

Az okoskodáshoz persze hozzátartozna az is, hogy megoldást találjunk a problémára, de ezen már elég sokan dolgoznak. Én nem is vállalkozom rá, mindössze igyekeztem egy másik nézőpontot is felvázolni, amely bár nem olyan népszerű, de a létjogosultságát sem lehet megkérdőjelezni.