Néhány szó az inflációról

Az infláció a gazdaság egyik alapvető jelensége, mióta létezik a pénz. Ezért nem árt képben lennünk arra vonatkozóan, hogy mit kell tudni róla, hiszen nem csak egyszerűen arról van szó, hogy emelkednek az árak és kevesebbet ér a pénzünk.

Az alapfogalommal általában tisztában vagyunk, eszerint az inflációs ráta az általános árszint egyik időszakról az azt követőre történő százalékos változása. Az általános árszint pedig a forint vásárlóerejének a mérőszáma, vagyis azt méri, hogy a forintért mekkora mennyiségű árut és szolgáltatást vásárolhatunk.

Az inflációhoz kapcsolódó fontos alapfogalom a defláció, amikor az általános árszint csökkenéséről beszélhetünk. 

Az árszínvonal leírására szolgáló fontos mutatók a fogyasztói árindex (CPI) és a termelői árindex (PPI). A CPI-t egy fogyasztói kosár alapján határozzák meg, mely kosárba olyan termékek és szolgáltatások kerülnek, amelyek egy átlagos család fogyasztását reprezentálják. Lényegében a kosárban lévő összes elem árindexének a súlyozott átlagáról van szó és ezen termékek árváltozását méri.

 A termelő árindex ezzel szemben a termelési tényezők átlagos árszínvonal változásának a mutatója.

Szintén fontos fogalom a maginfláció, mely a legváltozékonyabb tényezőket (mint például az üzemanyag ára) figyelmen kívűl hagyva határozza meg az infláció alaptrendjét. Hazánkban a KSH állítja össze, a feldolgozott élelmiszerek, iparcikkek, piaci szolgáltatások illetve az alkohol- és dohánytermékek figyelembe vételével.

Az infláció kiváltó okait tekintve beszélhetünk keresleti és kínálati inflációról. 

Keresleti infláció esetén a kereslet magasabb, mint a kínálat az áruk és szolgáltatások piacán, azaz túlkereslet alakul ki, ami az árak növekedését idézi elő. Ezt okozhatják a háztartások is, ha áremelkedéstől tartanak és előrehozzák a vásárlásaikat. Ekkor lényegében meg is valósul az áremelkedés, amitől tartanak.

Kínálati infláció esetén a kínálat csökken a kereslethez képest, aminek az az oka, hogy változatlan árak mellett csökken a vállalatok termelése a költségek növekedése következtében. Így mivel a kereslet változatlan marad, túlkereslet alakul ki az áruhiány miatt.

Az infláció mértéke alapján megkülönböztetünk mérsékelt inflációt (0-10%), vágtató inflációt (10-200%) és hiperinflációt (200% felett). 

Hiperinfláció esetén a pénz teljesen értéktelenné válik, nem lesz több egyszerű papírfecninél, addigi szerepét egy másik valuta vagy egy áru veszi át és felvirágozhat a cserekereskedelem is. 

Akkor alakulhat ki hiperinfláció, ha az állam nem rendelkezik elegendő bevétellel, ezért a költségvetési hiány fedezésére hitelt szándékozik felvenni, csak hogy a hitelezők szemszögéből annyira kockázatossá válik, hogy nem adnak hitelt, tehát divatos kifejezéssel élve az állam nem tudja magát a piacról finanszírozni. Ekkor azt a megoldást találja ki, hogy növeli a pénzkibocsátást, azaz pénzt nyomtat, de amennyiben emögött nincs megfelelő fedezet, akkor a pénz elértéktelenedik és nő az infláció. Így a remélt bevételek reálértéke csökken, tehát a hiány tovább emelkedik, emiatt az állam még több pénzt nyomtat, ami még tovább növeli az inflációt. Ez egy öngerjesztő folyamat, ami végül hiperinflációt okoz. Ezt meg lehet előzni azzal, hogy megakadályozzák, hogy az állam a jegybank által fedezze a kiadásait.

A történelem legnagyobb áremelkedése Magyarországon volt a második világháború után. Az infláció értéke nem a manapság magasnak mondott 4-5% körül mozgott, hanem 41900 billió %-ot is elérte, azaz az árak 15 óránként duplázódtak. Este lefeküdt aludni az egyszeri polgár és egy kiadós alvás után másnap arra ébredt, hogy minden kétszer annyiba kerül, és ez így ment nap mint nap. Egy korabeli beszámoló szerint a napi fizetés egy talicskányi pénzt jelentett, amiért viszont pár óra elteltével csak 1-2 darab tojást lehetett kapni. Ezek az áldatlan állapotok egészen 1946. augusztus 1-ig tartottak, amikor a pengőt végül leváltotta a forint.

Az infláció káros hatásai közé az alábbiak tartoznak:

• Megnehezíti a gazdasági szereplők számára az árinformáció feldolgozását, nem lehet megállapítani, hogy mi drága és mi olcsó
• Megnöveli a folyó gazdálkodás költségeit, vagyis az "étlap költséget". Az elnevezés abból adódik, hogy a folyamatos árváltozás miatt sorozatosan korrigálni kénytelenek az árakat az éttermi étlapokban.
• Növeli a vagyonnal és a vállalkozásokkal kapcsolatos gazdasági döntések kockázatát az infláció mértékének szóródása miatt. Nem mindegy, hogy azzal kell számolnunk, hogy 2%=+/- 1%, vagy pedig azzal, hogy 20%=+/- 10%.
• Megnöveli a pénztartás költségeit, azaz a "cipőtalp költséget". Ez a kifejezés abból ered, hogy magas infláció esetén megemelkednek a pénztartás költségei, ezért a gazdasági szereplők kevesebb pénzt tartanak maguknál, a többit a bankban helyezik el és csak szükség esetén veszik fel. Emiatt gyakrabban kell a bankba vagy az automatához járni, így több időt töltenek utazással és sorban állással, vagyis elkopik a cipőjük talpa.
• Továbbá az infláció adott esetben spekulációra is kényszerítheti a gazdasági szereplőket.

Abból kiindulva, hogy az infláció egy jövedelem-átcsoportosítás, elmondható, hogy a magas infláció sem egyaránt káros mindenkire nézve. Egy adós-hitelező viszonylatban például az infláció emelkedése az adósnak kedvező, mivel olcsóbbá teszi a hiteltartozást, ennek következtében viszont a hitelezőnek káros az árszínvonal emelkedése.

Az infláció emelkedését általánosságban negatív tendenciaként éli meg a társadalom, de néhány esetben ettől eltér a közfelfogás. Például a részvények vagy az ingatlanok esetében nem jön olyan rosszul az árak emelkedése, tehát e két vagyonelem szempontjából az inflációnak lehet társadalmi haszna is. 

Az állam szempontjából már több haszna is lehet a magas inflációnak. Az első mindjárt a pénzkibocsátás növeléséből ered, ez a seigniorage vagy másnéven a "kamara haszna". A pénzkibocsátás ugyanis lehetőséget ad az államnak arra, hog drágábban adja el a pénzt, mint amennyibe az kerül neki. Tehát minél magasabb az infláció, annál nagyobb a seigniorage, azaz a pénzkibocsátásból származó bevétel. 

Továbbá az infláció lehetőséget ad arra, hogy rövid távon ösztönözzék a termelést, azonban ez csak rövid távon működik. Hosszú távon azonban nem, mivel az inflációt előbb vagy utóbb azért illene megállítani és akkor majd pontosan akkora keresletszűkítő lépésekre lesz szükség, mint amekkorával korábban bővítették a keresletet. Ez a késleltetési hatás pedig erős csábítás a mindenkori kormányoknak arra, hogy a következő kormányok kárára visszaéljenek a lehetőséggel.

Az inflációnak tehát a hátrányai és káros hatásai mellett bizonyos szemszögből nézve megvannak az előnyei is. Nem véletlen, hogy sehol sem törekednek arra, hogy teljesen megszüntessék, egy bizonyos szinten tartva szükséges a gazdaság megfelelő működéséhez.