Biofília

A biofília szó szerint az élet, élő rendszerek szeretetét fejezi ki. Tágabb értelemben vonatkoztathatjuk az egész természet szeretetére.

A bilofília hipotézist Edward O. Wilson amerikai biológus írta le, lényege hogy az ember és más élő rendszerek között ösztönös kapocs van, és hogy az ember egy olyan emlős, melynek szüksége van a változatosságra és sokféle ingerre a környezetében. Ez a tézis továbbá azt is taglalja, hogy az emberiségnek a mentális fejlődéséhez és egészségéhez szüksége van arra, hogy más fajokhoz és a természethez is mély, kiegyensúlyozott kapcsolat fűzze.  Mivel az ember alapvetően, a természet része, ez nem is annyira meglepő - talán nekünk, városi embereknek kicsit nehezebb elképzelni -, hogy az emberiség nagy hányada, természet közeli, vagy konkrétan a természetben való életet él. Szerencsére egyre többen választják újra ezt az életformát (fejlett nyugati országokban is), és költöznek el a nagyvárosokból vidékre, hogy nyugalmat leljenek a zöldebb környezetben. Egyre többen követik Jean Jaques Rousseau francia filozófus már-már közhellyé vált mondását, hogy „Vissza a természetbe!”. Bár ezt ő nem szó szerint értette, mert tisztában volt vele, hogy az eredeti állapotokat sajnos visszaállítani nem lehet. Ez inkább arra volt felhívás, hogy őrizzük azokat a dolgokat, amik még fennmaradtak, és őrzik természetességüket.

Mind a két elmélet igencsak gondolatébresztő lehet mai, egyre inkább urbanizálódó világunkban. Hiszen sok olyan ember van, aki mindennapjait a városban tölti, de kikapcsolódni, vagy inkább feltöltődni szívesen megy ki a természetbe. Ez is egy érdekes kifejezés egyébként, hogy ki megyünk a természetbe. Miért is? Mikor annyira jó dolog ez a civilizáció?! Általa kényelmesebb, egyszerűbb, gyorsabb lett az életünk. De vajon tényleg boldoggá tesz ez minket? Kicsit, mintha ez is arra utalna, hogy be vagyunk zárva a városi környezetbe, és sokkal nagyobb lelki szabadságot élhetünk át, kint a természetben. Gondoljunk, csak bele, éljük, csak bele magunkat, egy percre képzeljük el csak a szél simogatását az arcunkon, a friss, zöld növények ezer árnyalatát, az eső illatát és a madarak énekét… ugye, hogy jó érzés.