Növényvilág - Bevezető

Az állatvilág jegyzékbe vétele után kerüljön most sor az operák florisztikai leírására, vagyis ismerkedjünk meg a zenés színpad növényvilágával. Voltaképpen ezzel kellett volna kezdeni, hiszen a társulások szerkezetét az élőlények közül elsősorban a növények határozzák meg, ők a termelők, akik a napfény energiáját azzá a kémiai energiává alakítják, melyet már az állatok is tudnak hasznosítani. Természetesen az állatok visszahatnak a növényekre, a növénytársulások fajgazdagságát a növényevők tartják fent azáltal, hogy nem engednek elszaporodni néhány domináns fajt, melyek különben kiszorítanák a gyengébb kompetíciós képességekkel rendelkező (vagyis a direkt versengésben alulmaradó) vetélytársaikat. Másrészt az sem elhanyagolható tényező, hogy milyen baktérium-, illetve gombaközösség van jelen az adott terülten. Az életközösségek alapszerkezetét, jellegét mégis az határozza meg, hogy az adott fizikai közeg milyen növények megtelepedését teszi lehetővé. Az energiaáramlás törvényeinek megfelelően az ökoszisztémákban a növények (az alsó szint, innen az energia veszteségekkel juthat feljebb) vannak jelen a legnagyobb tömegességgel. Az operák állatvilágát azonban nem a növények tartják el, így egészen más kép rajzolódik ki.

A növények tömegessége (abundanciája) ugyanis lényegében megegyezik az állatokéval. Számba vételük azonban problémákat vet fel, mivel sokszor nehéz eldönteni, mit tekintünk növénynek, és mit nem. Növény a virág, a lomb, a gyökér, a levél? A virág talán igen, bár biológiai szempontból az is csak egy szerv, de a feltűnő virágú lágyszárúaknál sokszor az egész növényre is értjük a kifejezést. A lomb pedig elég egyértelműen a fákra utal. Általában akkor vettem jegyzékbe egy kifejezést, ha az vagy felidézi a teljes növény képét, vagy olyan szerv megnevezése, melyből kialakulhat egy növényegyed. Ez utóbbi képesség eldöntése azonban korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Gondoljunk csak arra, hogy sok növényfaj vízbe helyezett szára, hajtása gyökeret ereszt, és ezáltal működőképes növényi szervezet alakul ki belőle. Mintha valakinek a levágott karjából kinőne egy új ember. Ez az állatvilágban ritka jelenség a növényeknél nagyon gyakori, a differenciálódott (valamilyen speciális feladatra "szakosodott") növényi sejtek dedifferenciálódásra való képessége teszi lehetővé. A folyamat során a sejtek elveszítik speciális tulajdonságaikat, visszaalakulnak olyan osztódóképes (merisztéma) sejtekké, melyek azután bármilyen irányba "szakosodhatnak" (vagyis újra differenciálódhatnak). A növényi sejteknek, szöveteknek ez az  alaktani és működésbeli rugalmassága a plaszticitás.

A másik problémát a társulásokra, közösségekre való utalások jelentik. Elvégre egy erdőben biztosan vannak fák - fordítva nem igaz, sok fa még nem erdő, egy akácos például nem az, annyira fajszegény élőhely, hogy nem működik mint közösség. Az akác mellett megél benne még néhány növényfaj  (ránézésre jó, ha ötöt el tud különíteni az ember), a többi köszöni, nem kéri.*

De micsoda egy nádas? Lehet, hogy egyetlen növény. A nád ugyanis képes ivartalanul szaporodni a talajban kúszó gyöktörzse (rizómája) révén, melyről újabb és újabb hajtások képződhetnek. Egy kisebb nádas is ki tud alakulni ezen az úton. Az önállóan működő növények (rametek) genetikailag azonosak (az egész együtt a genet, avagy klóntelep). (Ezért van az, hogy tisztességes ember nem kérdezi meg egy biológustól, hogy mi az az egyed.)

Miután sikerült zöld ágra vergődni a fenti problémákat illetően, arra jutottam, hogy a növények is igen gyakran bukkannak fel az operákban, ha más nem, egy rózsa vagy legalább egy virág szinte mindenhol illatozik. A Fidelióban nincs is más, csak előbbi illata. Igazi növény az Elektrában sincs, csak a mirha (a balzsamfa nedvének származéka) áradását éneklik meg.

A "valódi" növények majd egyenként következnek, addig itt a "fajlista" az előfordulásokról:

Bartók: A kékszakállú herceg vára: virág, rózsa, liliom, szegfű, erdő, rét

Beethoven: Fidelio: (rózsaillat)

Bizet: Carmen: kasszia, narancs

Donizetti: Szerelmi bájital: bükk, liliom, rózsa, virág, rét

Donizetti: Lammermoori Lucia: rózsa

Dvořák: Ruszalka: virág, rózsa, vízililiom, fa, nád, erdő, mocsár, mező

Erkel: Bánk bán: nefelejcs, fű, babér, virág, liliom, berek

Gounod: Faust: virág, margaréta, ciprus, fű, mirtusz, csokor

Gounod: Rómeó és Júlia: rózsa, virág

Halévy: A zsidónő: pálma

Humperdinck: Jancsi és Juliska: szamóca, vadrózsa, nyírfa, fa, virág, mazsola, füge, mandula, moha

Janáček: Jenůfa: rozmaring, mák, alma, virág, gyümölcs, bokréta, mező

Janáček: A ravasz rókácska: tölgy, mogyoró, fű, vörösfenyő, napraforgó, fűzfa, krumpli, gyömbér, virág, kökörcsin, kankalin, lednek

Leoncavallo: Bajazzók: virág, gyümölcs

Mascagni: Parasztbecsület: narancs, mirtusz, virág, nőszirom

Monteverdi: Orfeo: fa, virág, rózsa, bükk, fű, mag, mező, erdő

Mozart: Szöktetés a szerájból: rózsa, fű

Mozart: Figaro házassága: virág, fű, szegfű, rózsa, fa (Narcisetto)

Mozart: Don Giovanni: rózsa, bokor

Mozart: Così fan tutte: füge, alma, virág, gyümölcs, fácska, lomb (Nárcisz, Fiordiligi=búzavirág)

Mozart: A varázsfuvola: füge, ciprus, babér, tölgy, rózsa, fa, virág

Offenbach: Hoffmann meséi: fű, virág, bürök, rózsa, csokor, erdő

Petrovics: C'est la guerre: fa (tea)

Puccini: Bohémélet: petrezselyem, liliom, rózsa, virág, narancs, gesztenye, répa, erdő

Puccini: Tosca: virág, kakukkfű, fű, csipkebokor, rózsa, erdő, nádas

Puccini: Pillangókisasszony: virág, tölgy, liliom, rózsa, verbéna, cseresznye, őszibarack, viola, jázmin, szulák, ibolya, tubarózsa, mák, virág, fű, fa, bokor (tea)

Puccini: A Nyugat lánya: virág, izsóp, jázmin, eper vagy szeder, rózsa, vanília, fenyő (óriás mamutfenyő?), jonquille-nárcisz, szegfű

Puccini: Angelica nővér: sás, rózsa, virág, fű, kutyatej, „zöld”, leánder, nadragulya, babérmeggy, gyilkos csomorika, mogyoró, dió, lencse, ribizli

Puccini: Turandot: szerecsendió, bambusz, harangvirág, liliom, mag, erdő (tea)

Purcell: Dido és Aeneas: virág, liget, tölgy, rózsa

Rossini: A sevillai borbély: virág, erdő

Rossini: Hamupipőke: liliom, rózsa, virág, erdő, kert

Sosztakovics: Kisvárosi Lady Macbeth: búza, nyírfa

Strauss: Salome: rózsa, virág, liliom, szőlő, libanoni cédrus, gránátalma, balzsamfa (mirha), mirtusz, fügefa, gyümölcs, erdő, lomb, kert

Strauss: Elektra: (mirha)

Strauss: A rózsalovag: rózsa, virág, kacs (Hyacinth)

Vajda: Karnyóné: szőlő, szilva, alma, saláta, rózsa, virág, murok, petrezselyem, alkörmös,  jázmin, eper, hagyma, fa, gyepágy (tea)

Verdi: Nabucco: fűzfa

Verdi: Macbeth: sisakvirág, virág, erdő

Vedi: Rigoletto: virág

Verdi: A trubadúr: virág

Verdi: Traviata: virág, rózsa

Verdi: Az álarcosbál: fű, virág

Verdi: Aida: virág, gabona, babér, lótusz, zöld dombok, erdő

Verdi: Otello: pálma, szikomorfa, liliom, rózsa, fűzfa, virág, lomb, „borostyán”

Verdi: Falstaff: mandragóra, fű, rózsa, liliom, viola, tölgy, virág

Vivaldi: Orlando furioso: virág, fű, fa, babér, mirtusz, lomb, kert

Wagner: A bolygó hollandi: virág

Wagner: Trisztán és Izolda: virág, hárs

Wagner: Parsifal: fű, rózsa, virág, erdő, kert, mező

* Az akác - mint sok más pillangós - gyökérgyümőkkel rendelkezik, melyek (a bennük élő baktériumok révén) lehetővé teszik a légköri nitrogén megkötését. A talaj magas nitrogénkoncentrációja azonban néhány tápanyagigényes gyomnövénynek kedvez, a többi kiszorul az akácosból.