- Belépés
- Felhasználó létrehozása
- Jelszó emlékeztető
Mitől nyílnak a virágok?
Április végére már elmúlt a kora tavaszi virágok ideje, a téltemető és a hóvirág rég elhervadtak, közeledik az orgona és a gyöngyvirág hava, míg a budai imola bimbójára még várni kell, az őszi kikericsnek is csak a levelei látszódnak. Az "örökké szép" százszorszép viszont mindegyikkel együtt virágzik. A virágok számára előnyös, hogy nem egyszerre nyílnak valamennyien, az egy fajba tartozók azonban pórul járnának, ha nem összehangoltan virítanának. De honnan tudják a növények, mikor kell virágozniuk? Az egyes fajok között nagy különbségek akadnak ebből a szempontból, sok részlet még a tudomány számára sem tisztázott, de ismertek olyan mechanizmusok, melyek segítségével a növények "el tudják dönteni", alkalmasak-e a körülmények a virágzáshoz.
A szivárványon túl II. - A madarak színlátása
Bármilyen lenyűgöző is a rovarok színlátása, nem állnak egyedül az ultraibolya sugárzás érzékelésének képességével. A látás igazi bajnokai a madarak, képalkotásuk igazán irigylésre méltó. Az uv-től a vörösig mindent látnak, a ragadozók kilométerekről veszik észre prédájukat, a nagy csapatban repülő seregélyek felfoghatatlanul gyorsan tudnak irányt változtatni, mivel sokkal több képet különítenek el adott idő alatt, mint az ember. Amikor a madarak kihasználják az ultraibolya sugárzás érzékelését, nemcsak saját látásuknak veszik hasznát, hanem másokat is becsaphatnak vele. Mondjuk a rovarokat.
A szivárványon túl, avagy akik látják az ultraibolyát I.
Miközben a legtöbb emlősállat kevésbé színesnek látja a világot, mint mi, más lények olyan színeket is ismernek, melyeket az ember el sem tud képzelni. Több állatcsoport fajai között ismertek olyanok, melyek szeme képes az ultraibolya sugárzás érzékelésére, közülük talán a madarak és a rovarok színlátását tanulmányozták legtöbbet. Természetesen hasznát is veszik ennek a képességnek, a táplálékkeresés és a párválasztás során egyaránt fontos szerephez juthat, de az ultraibolya sugárzás visszaverésével ki lehet használni mások színérzékelését is. Következik a rovarszem képalkotása.
A bika és a színek
Elterjedt és régi hiedelem, hogy a bikákat a vörös szín ingerültté, támadékonnyá teszi. A Lucy Ashtont megtámadó bikáról is felteszi Scott, hogy talán a lány ruhájának vörös színe dühítette fel. Ugyanakkor a tudományos világban sokáig az a nézet uralkodott, hogy a szarvasmarhák - és legtöbb emlős - színvakok, tehát egyáltalán nem látnak színeket. Jelenlegi ismereteink szerint viszont ezek az állatok is rendelkeznek színlátással, a vörös színt azonban nem képesek érzékelni.
A Chillingham-marha
Ha az észak-angliai Northumberlandben járva Chillinghambe viszi az útja, egészen otthon érezheti magát a magyar utazó egy ott legelésző marhacsordára pillantva. Mintha furcsa, törpe szürkemarhák kószálnának a kastély parkjában. A kisebb méret mellett rövidebb szarvak, sárgásabb szín, borzasabb szőrzet jellemzik őket, de ugyanaz a szilaj őserő árad belőlük, mint a magyar puszta büszkeségéből. Egy rendkívül ritka, ősi szarvasmarhafajta, a Chillingham-marha példányait figyelheti meg a szerencsés szemlélődő. Jobban teszi azonban, ha e tevékenysége közben nem közelíti meg túlságosan az állatokat, különben olyan ijesztő kalandban lehet része, mint Donizetti hősnőjének, a Lammermoori Lucia címszereplőjének, azaz Sir Walter Scott Lucy Ashton kisasszonyának.
Csiribí-csiribá, most újraírom a DNS-edet!
Gyakori meseelem, hogy egy szereplő alakot változtat, Tündérszép Ilonától Fiona hercegnőig sokan bemutatták már ezt a trükköt. De mi történik odabent, miközben a külső új formát ölt? Egy élőlény külső megjelenését az örökítőanyag és a környezet, valamint a kettő kölcsönhatása határozzák meg. A küllem külső behatásra történő megváltozása a genetikai állományt érintetlenül hagyja: senkinek sem lesz azért szőke gyermeke, mert befesti a haját. El tudjuk azonban képzelni a teljes külső átalakulást biológiai szempontból? Mi lesz az örökítőanyaggal? És hogy fognak kinézni az utódok? Fenotípus, genotípus és egy kis öröklődés a kis hableánnyal, illetve operai párjával, Ruszalkával.
Erkölcstelen természet: evolúció, adaptáció, szelekció, rátermettség
A természet erkölcstelen. Pontosabban erkölcs nélküli. Mivel erkölcs számára nem is létezik, így igazán erkölcstelen sem lehet. Egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy az erkölccsel foglalkozzon. A jó és a rossz fogalma csak az emberek világában létezik, ott nagyon fontos szerepet töltenek be. Az élő természetben azonban egy alaptörvény van: életben kell maradni és szaporodni kell. Vagy rátermett egy élőlény, vagy halott. Ha szaporodott - lehetőleg minél több és jobb minőségű utódot létrehozva -, akkor sikeres, ha nem, akkor sikertelen.
A ravasz rókácska III
A harmadik, egyben utolsó felvonásban újabb szereplő lép színre, az orvvadász. És ha már megjelent, nem is éri be kevesebbel, mint Rókácska sorsának megpecsételésével. Nemcsak a rókaprém lesz az övé, hanem Terynka keze is. A felismerés azonban az erdészé: az életet az egyed halála nem állíthatja meg.
A ravasz rókácska II
Az erdészházat elhagyva Rókácska kalandjai az erdőben folytatódnak. Előbb otthonra, majd párra lel. Mindeközben megismerkedhetünk a darab emberszereplőinek lelkivilágával is. Lánynak látott napraforgó és erdei esküvő a második felvonásban.
A ravasz rókácska
"A ravasz rókácska? Biztos egy kedves kis gyermekopera, vigyük el rá a diákokat." Gondolhatták az anekdota szerint a jóhiszemű pedagógusok a hetvenes évek végén-nyolcvanas évek elején az Erkel Színház műsorát böngészve. Meg is jelentek a lelkes vagy kevésbé lelkes ifjak a kakasülőn, és próbálták befogadni a látottakat. Kezdetben csak feszengtek, miután hiába igyekeztek megérteni a - nem csekély filozófiai tartalommal bíró, szatirikus humorral fűszerezett - művet. Azután váratlanul jobb kedvre derültek: megtudták, hogyan lesz a kisróka... Janáček operája, A ravasz rókácska egy erdőben, javarészt állatok között játszódik, így gazdag forrása operabiológiai eszmefuttatásoknak. Bemutatom tehát fejlécem ihletőjét, ezúttal a cselekményre koncentrálva, hogy a későbbiekben sorra vehessem biológiai vonatkozásait.











