filmminden

Nemrég azt a megkülönböztetést hallottam a magyar és a cseh filmipar között, hogy a csehek abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy nézik a saját filmeiket. Nem szeretném kategorikusan kijelenteni, hogy igen, a magyarok egyáltalán nem néznek magyar filmeket, és hogy ennek meg is van az oka, de tény, hogy nem nagyon néznek, és tény hogy ez sok szempontból indokolt. És sajnos az Utolér, sok pozitívuma ellenére valamennyire alátámasztja ezt. Nem csökkenti azt a sztereotípiát, hogy a magyar film vagy gagyi közönségfilm, vagy érthetetlen és sötét művészfilm.

A feladat első körben egy hangmontázs elkészítése volt. Zajból zene,  aminek lényege, hogy nagyjából ritmikusan megfessen egy hangulatot, úgy, hogy a különböző hangokat mi keverjük, vágjuk, válogatjuk ki, vesszük fel.

Második körben ezeket az elkészült hangmontázsokat kisorsoltuk, és egy adott hangra kellett képet készíteni. Ezekre az etűdökre hoztam két példát;

egy kicsit komorabb:

Ez nem egy szerelmesfilm, hangzik el már a főcímben.  Aztán látunk egy szerelmesfilmet. Szabályosan. Romantikus vígjátékot. Sírós-nevetőset, az igényesebb és intelligensebb fajtából. És felháborodhatunk, hogy mégis szerelmesfilm, és hogy micsoda olcsó szöveg ilyennel indítani.

A kérdés, hogy szinkronnal vagy anélkül jobb-e filmet nézni, gyakran felmerül, és mindkét álláspont mellett sok pozitív érv felhozható. A magyar szinkron állítólag világhírű, és nem is véletlenül - tényleg  nagyon színvonalas szinkronizált filmek születnek.És ez sem véletlen; egy ilyen kis nyelvet beszélő ország rászorul arra, hogy a nagyközönség számára felirat olvasás nélkül is fogyaszthatóvá tegye az idegen nyelvű filmeket.