Felsőfokon.hu | a szakmai blogmagazin

Öröklét

2013. június 24.
Öröklét

Öröklét. A dolgok változatlansága. A tartósság ideája. Hogy minden állandó, semmi nem évül el, semmi nem romlandó. A TV sohasem megy tönkre, a VHS kazettában a szalag nem nyúlik meg, a fiókban minden szombaton lesz egy csomag mikrós kukorica, mi mindig a Kerekes utcában fogunk lakni, Mama sosem fog meghalni, Anyu sosem fog megöregedni, és én sosem fogom elhagyni a szülői házat.

Dehát szeretlek!

2013. április 22.
Dehát szeretlek!

Ja Te vagy az? Kicsit megijesztettél, éppen aludtam! Nem is tudom, most annyira nincs kedvem hozzád, eléggé fáradt vagyok, ma kétszer is voltam sétálni...na jó, egy kis simogatás azért belefér. Hmm, ez egész kellemes. Nem olyan, mint amikor a fülemet gyömöszkölöd, mert azt annyira nem szeretem. Bár azt is elviselem neked, mert szeretlek. Igen, ez az, most a fülem tövét! Hát persze, hogy okos vagyok! Okos és szép! És jó kutya. Nincs nálam jobb kutya a föld kerekén. Na várj egy kicsit, a hátamra fordulok, így! Megvakarnád a hasamat? Lejjebb, még egy kicsit, igen azaz, ott, most nagyon jó!

Menekülünk

2013. április 15.
Menekülünk

Mindenki menekül. Menekülünk az elől, amit úgysem tudunk elkerülni. Van, aki a munka elől menekül, van aki a boldogság elől, van aki a szerepvállalás elől, van aki a döntés elől, van aki a szorongás elől, van aki a családja elől, van aki a szembenézés elől, van aki önnön erejének megtapasztalása elől, van aki a konfliktusok elől, van aki a hőssé válás elől, de a legtöbben a változás elől.

Ma van az autizmus világnapja

2013. április 02.
Ma van az autizmus világnapja

Rendhagyó módon ezen a hűvös keddi napon jelentkezek, ugyanis ma egy nagyon fontos eseménynek lehetünk tanúi, mely úgy hiszem több figyelmet érdemelne:

Ma van az autizmus világnapja.

Az ENSZ 2007-ben nyilvánította április 2-át az autizmus világnapjává. Azóta ez ténylegesen egy világszintű eseménnyé nőtte ki magát, mely figyelemfelhívó programok ezreit indította el a világ legkülönbözőbb pontjain.

Delírium

2013. március 25.
Delírium

Éjfél után értem haza. Mint általában, a kaput most sem sikerül csattanás nélkül becsuknom. Az elforduló kulcs úgy nyikordul meg a holdfényes csendben, mint mikor kandúrok sírnak bele az éjszakába, nő után jajgatva.

Nehéz az utat megtalálni a bejárati ajtóig. Lábaim ólmosak, fejem nehéz, járásom ingatag. A hold kajánul vigyorog le rám: "Azt az utolsót talán nem kellett volna!" Mindig az az utolsó. Mindig azzal van a baj.

A cipzár

2013. március 11.
A cipzár

Az a fránya cipzár. Utálja. Jobban, mint a cipőfűzőt. Jobban, mint a petrezselymet. Mert azt legalább félrekotorhatja. De a cipzárat nem. Az mindenütt ott van. A világ valamiért elengedhetetlennek tartja a cipzár létezését. Szerinte létjogosultsága van. Talán azért, mert a világ is egy nagy cipzár. Kivülről talán egyszerűnek tűnik, hiszen az átlag ember számára mindennapos a kezelése, pedig belül nagyon is bonyolult. Ha ügyesen bánsz vele, megnyílik előtted, ha türelmetlen vagy és ingerült, akkor könnyen elromlik. Ilyen szempontból talán inkább a nőkre hasonlít.

Babszemek

2013. március 04.
Babszemek

Épp hogy beléptem az irodába, még le se vettem a kabátomat, mikor Sanyi kilépett a konyhából és azonnal hozzám fordult:

- Gyere Krisztián, van itt egy csomó pizza!

Nem kellett hosszasan rébeszélnie. Farkaséhes voltam. Gyors köszönések után, következetesen, egymás után tettem be a mikróba az újabb és újabb szeleteket, tele sonkával és hagymával, jó zsírosan, ahogy szeretem. Letelepedtem az egyik székre a konyha sarkába és úgy kezdtem magamba tömni az ételt, mintha már egy hete nem ettem volna.

A papucs

2013. február 25.
A papucs

Hol a papucs? Na? Hol van? Hozd ide gyorsan azt a papucsot! - mondtam játékosan bíztatva Misát, miután levettem róla a hámot.

Türelem

2013. február 11.
Türelem

Korai volt még a szerelemhez. Könyvespolcomon a fekete óra zölden vibráló kijelzője tizenhét óra tizenhat percet mutatott. De a fiatalság ilyen. Türelmetlen, nem bír várni. A hormonok dúlva, pezsegve akarnak minél hamarabb gátat szakítani és utat törni maguknak. Ilyennek is kell lennie. Az lenne éppen furcsa, ha nem ilyen lenne.

Gyakorlás

2013. február 04.
Gyakorlás

Régebben történt. Akkor még Gyurkával egy szobán osztoztunk. Egyik vasárnap reggel a legszebb álmomból vert fel. Takaróm szorító, meleg öleléséből kandikáltam ki, bágyadt szemekkel.

- Mi a fene van? - kérdeztem ingerülten, úgy, ahogy azt csak egy tejfelesszájú oroszlán kérdezheti az ágyában elnyúlva.

- Virslit reggeliztem mustárral. - jelentette ki, mintha csak egy általános alapigazságot közölt volna velem.


Hozzászólások

Hirdetés

Felsofokon.hu v4.1 BETA © 2010-2014 Felsőfokon.hu Nonprofit KFT | Jogi nyilatkozat

Facebook Google+ LinkedIn Youtube Twitter