- Belépés
- Felhasználó létrehozása
- Jelszó emlékeztető
Messzi földek „Velencéi”
Velence páratlan a maga nemében, ám mégis sikerült találnom 14 európai „hasonmást”, melyekről előző bejegyzésemben írtam. „Vigyázó szememet” kelet felé vetve nem kis meglepetéssel tapasztaltam, hogy arrafelé is „teremnek Velencék”. Így is van ez rendjén, hiszen ha északnak lehet, akkor keletnek miért is ne lehetne Velencéje.
„Velencék” , ahol nincsenek gondolák
Velence nevének hallatán számtalan, csak erre a különleges városra jellemző valami jut eszünkbe. A gondolák, a Szent Márk-tér és galambjai, a Sóhajok-hídja, a Doge-palota és természetesen a Canal Grande. Ez utóbbi kapcsán meg a sok-sok csatorna, mely átszövi a várost. Ám csatornák más városkban is akadnak szép számmal és ennek okán nagyon sokukra ragasztották az „Észak Velencéje” címet.
Szivárvány híd és Fagylalt-szikla
Munkáját nem jutalmazzák díjakkal, műveire nem licitálnak árveréseken, mégis lankadatlanul alkot. „Műterme” a színek és formák varázslatos világa, festőként és szobrászként is utolérhetetlen. Ugyan, ki is versenyezhetne évmillók alatt megszerzett tudásával és ahhoz párosuló végtelen szerénységével? Ismerkedjünk meg „Természet Mester” - ki másról is lehetne szó – tíz sziklába álmodott remekművével.
A fák lelke
Az erdőket járó embert a fák között gyakran elfogja annak a különleges nyugalomnak az érzése, melyet sehol másutt járva nem tapasztal. Mintha a fák szelleme ölelné át óvón, mintha azok lelke érintené lelkét.
Az álmok útján
Csillogó, suhogó selyembe öltözni évszázadokon át a fényűző gazdagság jele volt Európában. Hozzájutni, viselni a legtöbb embernek csak álom maradt csupán. Az útvonal köré, melyen álmaik tárgya az öreg kontinensre jutott, mesés kalandokról és csodás kincsekről szóló történetek szövődtek. Ez volt a legendás Selyemút, mely napjainkban éledni látszik haló poraiból.
A szív hídjai
A cím láttán legtöbbeknek minden bizonnyal egy késve érkező, mindent elsöprő szerelem történetét bemutató, cseppet sem csöpögős-szirupos, romantikus film jelenetei idéződnek fel. A mozit nézve azonban nem csak Hollywood „istennője”, Meryl Streep parádés alakításában gyönyörködhettünk, hanem a fedett Roseman-híd szépségében is.
A sivatag rózsái
Egy „pocakos” virág, mely oly sokakat megihletett. Elég csak Sting gyönyörű nótájára gondolnunk, de híres olasz film is készült e címmel, ezen túl inspirációt adott számtalan romantikus regény, dráma és vers megalkotásához. Tulajdonképpen nem is csak egy virágot illet az elnevezés, sőt még kristály is létezik ilyen néven.
Hideglelős tájakon
Némán gubbaszt a táj, körös-körül fenyegető csend honol. A köd megreked a kérges oszlopok szorításában, összemosódik az erdő, amikor sötét mélyébe tekintünk. A homályba burkolózó szurdok hatalmas, mohás sziklái közül hirtelen előtűnik egy göcsörtös fa. Vajon miért borzongunk egyes tájak láttán, miközben más vidékek jóleső érzéssel töltenek el bennünket?
Ahol kő kövön maradt
Az ember már csak olyan, hogy ha építeni akar valahová, ott eltakarítja útjából az akadályokat. A hatalmas sziklákat példának okáért robbantással. Ám van néhány hely kontinensünkön, ahol tiszteletben tartván a természet évmilliók alatt létrehozott alkotásait, szikla és ember békében megfér egymással.
„Festett” földek
Vannak oly helyek planétánkon, melyeket megpillantva nem igazán hiszünk a szemünknek. Ám hiába is dörzsölgetjük hitetlenkedve, a látomás nem tűnik el. A hihetetlen szépségű kompozíciók a természet (itt-ott emberi közreműködéssel megvalósult) csodálatos alkotásai.











