Ne őrüljünk meg!

2012. február 16.
Ne őrüljünk meg!

A mai (E heti? E havi?) bejegyzést kivételesen nem én alkottam, hanem aranytollú Kedvesem, akinek őszinte hangvétele először heveny viszketést váltott ki a bal kezemben és tízezer darabra szaggattam a kezemben lévő papírdarabot a feszültség levezetése végett, mígnem két dologra ébredtem rá. Az első, hogy a gázszámlát téptem cafatokra, így mehetek be az ügyfélszolgálatra magyarázkodni, a második pedig, hogy – legnagyobb sajnálatomra – vendégíró edzőmnek igaza van.

érdeklődő szintű

Instant Spenót és Női Terminátorok

2012. január 04.
Instant Spenót és Női Terminátorok

A Spenót feltámadt poraiból (a blog címe ezentúl: Instant Spenót) és újra száguld, mint járókeretes kisnyugdíjasok a váratlanul megjelenő busz után. Ma arról lesz szó, hogy miként múlhatott el négy hónap bejegyzés nélkül (időhiány – ezt le is tudtuk) és hogy mit tornázzunk, ha formákat szeretnénk, és nem hullámzó vitorlákat csontvázon.

érdeklődő szintű

„Ma csak egy almát ettem” – részlet Gombóc Gizi fogyi-naplójából

2011. augusztus 31.
„Ma csak egy almát ettem” – részlet Gombóc Gizi fogyi-naplójából

Azt mondják a hozzáértők (én ismerek olyat, akinek a szomszédja már látott olyat, akinek a nagybátyja konyított valamit a témához), hogy a legprofesszionálisabb megközelítése mindennek az, ha pontosan mindent megtervezünk és feljegyzünk. Nincs ez másként a diétában sem, és bár az elején macerásnak tűnhet táplálkozási naplót vezetni, megéri! A papír-írószer forgalmazóknak mindenképp, de annak is, aki valóban következetesen és önmagát folyamatosan ellenőrizve próbál meg diétázni és nyomon követni a bevitt ételek minőségét és mennyiségét.

érdeklődő szintű

Szószátyár bemutatkozás, avagy mi fán terem a Spenótblog?

2011. augusztus 30.
Szószátyár bemutatkozás, avagy mi fán terem a Spenótblog?

Bevallom, nem tudok keveset beszélni. Amikor kiderült, hogy 300 karakterben kell összefoglalnom, miről is szól a Spenótblog, bánatosan szemléltem a monitoron a feleslegessé vált 600 karaktert, és gondolatban eltemettem őket egy adag liofilizált tubifex alá, ahonnan hétszentség, hogy sosem bányászom őket elő többé. (Azok kedvéért, akik nem mozognak otthonosan az akvarisztika berkeiben, jelzem, hogy a tubifex születési neve csővájó féreg, ami a három liter vízben raboskodó akváriumi halak kedvenc csemegéje. Nyami! Ugye, hogy akkor már inkább a spenót..?)

érdeklődő szintű