Tanítás és tanulás

Pár nappal ezelőtt, egy neves magazinban olvastam a matematikai szorongásról. Elgondolkodtatott a dolog, valóban így van? Miről is szólt a cikk. A szorongás 3 dologból tevődik össze. Az egyik maga a tantárgy miatti szorongás, hisz a matematika nagy része csak tanítással, tanulással sajátítható el, és valljuk be őszintén, egy másodfokú egyenletet nem biztos, hogy csak az alapműveletekre hagyatkozva meg tudnánk oldani a képlet ismerete nélkül.

Ez a világon a legjobb mondat a gyerekek számára és a legdühítőbb az én részemről. Mostanában már nem kifogásokat gyártanak a gyerekek, hanem nemes egyszerűséggel csak benyögik ezt a két szót: nem értem. Ez felmentést ad minden további magyarázkodás alól. Mert, hogy ugye ő nem érti, rossz volt az órai magyarázat, ő nem tehet róla, hogy a tanár rosszul magyarázott. Persze éppen ezért a házi feladat sincs kész, mert ő nem értette. Egyik reggel ezzel a mondattal keresett meg óra előtt az egyik kislány.

Megint eltelt egy kis idő, az élményeim a digitálistáblával gazdagodtak, de sajnos, megjelent az érem másik oldala is. Na, de először beszéljünk a jó dolgokról, szerencsére abból van a több. Minden nap, minden órán használom a táblát, szinte már minden funkciót ismerek  rajta és roppant módon élvezem.  Például azt, hogy használhatok színeket, hisz nagyon sokszor, egy feladat elmagyarázásánál nagyon jó, ha ki tudok emelni színekkel, rá tudok világítani a lényegre.

Két évvel ezelőtt, amikor az első digitálistábla-bemutatón részt vettem, szerelembe estem és tudtam, hogy nekem egy ilyen tábla kell. Teljesen lenyűgözött a technika és a lehetőségek tárháza. Tudtam, hogy minden pillanatát élvezni fogom a munkának és tudtam, hogy a gyerekekre is óriási hatást fogok gyakorolni. Matematika tanár vagyok, rengeteget írok a táblára, volt olyan óra, hogy négyszer, ötször is teleírtam.