Szekerczés Norbert blogja

Itt most nem a szakápolást értem -amit korábban már részleteztem-, hanem az állandó vagy tartósan beteg ember otthonában a család által végzett tényleges szükséglet központú betegápolást.

Azért szükségletközpontú, mert itt nem szakápolási feladatok ellátása a cél (vérvétel, infúzió, kötéscsere, stb.), hanem a beteg kényelmes elhelyezése, szükségleteinek kielégítése (evés, ivás, wc használat).

Térjünk vissza egy gondolatnyit az előző cikkre:

 Milyen eszközök szükségesek a tartósan beteg ember ápolásához?

- Tulajdonképpen semmi, pontosabban semmi olyan, amely egy háztartásban nem található meg.

Persze vannak olyan eszközök, amelyek megkönnyítik a beteg életét. Ilyen lehet az ágyasztal, amely az étkezéseknél jelenthet nagy segítséget ágyban fekvő betegnél.

Nagy jelentőssége van viszont a megfelelő biztonság kialakításnak!

A beteget kényelmes, világos, tiszta szobában helyezzük el, ahol könnyű szellőztetni, és fűteni.

Az ágy mellé helyezhetünk fotelt, -hogy ki tudjon ülni a beteg, ne egész nap az ágyban feküdjön, és egy éjjeliszekrényt.

Jó ha tudunk valamiféle jelzőeszközt biztosítani a lábadozónak.

A beteg ágyát úgy helyezzük el, hogy az HÁROM oldalról megközelíthető legyen.

(A két oldala minimum)

Se a szobába sem a fürdőszobába, sem pedig az előszobába ne helyezzünk el olyan szőnyeget, amit nem lehet rögzíteni!

A fürdőszobába szereljünk a wc-hez, kádhoz / tusolóhoz kapaszkodót!

A bútorok elhelyezésénél vagy átrendezésnél fontos szempont, hogy kényelmesen el lehessen tőlük férni, és ne akadályozza a közlekedést, az éles szélű, vagy törékeny (üvegasztal) bútorokat tegyük el a szobából.

Fontos tisztázni, hogy milyen típusú betegről van szó:

Aki tartósan ágyban fekvő

Vagy aki inkább ágyban fekvő, de mobilizálható?

Mindkét esetben fontosak a szokások, amennyire önálló tud lenni a betegünk annyira hagyni kell önállónak lenni.

Ha például önállóan meg tud mosakodni, nem kell rákényszeríteni a segítséget, vagy az ágyfürdőt!

 Jó ha nappal nappali ruhában van  a beteg, éjjel háló ruhában, így nem folynak össze a napszakok, és kényelmesebben érzi magát.

 Fontos bevonni a beteget a napi munkába, segítségbe, állapotától függően, amennyire képes,  akár gombvarrásba is, - mert akkor fontosnak érzi magát.

Gondoskodjunk, hogy ne a „síri csendben” töltse a napját, legyen az TV, rádió, vagy olvasnivaló, keresztrejtvény. Ha van háziállat azt sem szabad megvonni a betegtől, de a gyerekeket fiatalokat se tiltsuk ki.

 Szánjunk időt a beszélgetésre, ne vallassuk, csak kérdezzük meg hogy hogy van, hogy érzi magát, mondjuk meg neki, hogy mit látunk: szomorúnak, vidámabbnak, vagy csak hogy jobban néz ki mint tegnap…

Következőkben:

Ápolás tartósan ágyban fekvő betegnél...

A telefonos tájékoztatásról...

Az otthonápolás, pontosabban az otthoni szakápolás a jogszabályi definíció alapján a beteg otthonában vagy tartózkodási helyén, kezelőorvosa rendelésére, szakképzett ápoló által végzett tevékenység.

Az otthoni szakápolás célja, hogy a beteg otthoni környezetben, személyre szabottan, humánus és szakszerű ápolásban részesüljön. Ezzel az ellátási formával a kórházi kezelések száma csökkenthető, illetve időtartama lerövidíthető.

Minennap előfordul, hogy valaki bekerül a kórházba, ez az ott dolgozóknak nem meglepő dolog.De a beteg családjának gyakran váratlan fordulat, egy baleset vagy egy rosszullét.Így felvetődik a kérdés, hogy mi történik a beteggel, ahogy belép a kóházba, (vagy rosszabb esetben viszik), egészen addig amíg kilép onnan.