Joe Navarro: Beszédes testek

A könyv egy FBI-ügynök szemszögéből mutatja be a nonverbális kommunikációt. Joe Navarro (1953) az FBI nyugalmazott ügynöke, fő területe a kémelhárítás volt. Több mint harminc évet töltött a nonverbális kommunikáció és a testbeszéd tanulmányozásával, számos könyve megjelent már a témában (pl.: Olvasd el, foszd ki! ).

A nonverbális kommunikáció nem szavakkal (metakommunikáció), hanem arcjátékkal, gesztusokkal, testmozgással kifejezett kapcsolatteremtés. Az író teljes szakmai karrierjét a kommunikáció tanulmányozásának, kidolgozásának és tudományos alkalmazásának szentelte, annak kiderítése érdekében, hogy mit gondolnak, vagy mit szándékoznak tenni mások, illetve hogy állításaik igazak-e vagy sem.

Ennek a könyvnek a megértésével könnyebben megértjük a közvetlen környezetünkben lévők érzéseit, gondolatait, szándékait, amit eddig csak észleltünk, annak most már valamilyen jelentést is tudunk tulajdonítani.(például: a csípőre tett kezek a területi dominancia és a hatalom éreztetésének kifejezése).

A nonverbális közlésformák száz százalékig megbízhatók. Látom, amit gondolsz című fejezettel kezdődik a könyv azon belül is egy kihallgatásba csöppenünk be, ahol a vétkes egyetlenegy mozdulattal felhívta magára a figyelmet és így lett a nyomozás főgyanúsította. A könyv szerzője az előszó  után köszönetet nyilvánít mindazoknak, akik segítségére voltak a könyv megírásában.

Első fejezetben megtudhatjuk, hogy az író nyolcévesen került Kubából Amerikába és rájött arra, hogy az osztálytársai is csak akkor fogadják be, ha tud velük kommunikálni (metakommunikáció) és meg is tudja magát értetni, valamint ő is megérti őket. A nonverbális kommunikáció használatával az emberek eredményesebben fogják élni az életüket a kutatók szerint is. A nonverbális kommunikáció sikeres megfigyelésének és helyes értelmezésének tíz parancsolatát is tartalmazza.

Egyik ezek közül, hogy törekedjük megfigyelni úgy az embereket, hogy ne keltsünk vele feltűnést, megfigyelőképességünk legyen egyre tökéletesebb és maradj észrevétlen mindeközben.

Másik fontos tanács még, hogy az árulkodó jeleket mindig halmozottan keresd, olyan viselkedési formákban, melyek csoportosan vagy sorban egymás után jelentkezhetnek. A könyv arra is rávilágít, hogy valójában „három agy” lapul az emberi koponya belsejében és mindhárom más-más funkciók ellátására specializálódott, de együttműködésük közben viszont egységesen működnek.

A nonverbális viselkedésünk kialakításában a limbikus rendszer játssza a főszerepet, amit Maclean emlősagyként határozott meg. Az agy érzelmi központja is itt található és „őszinte agynak” is nevezzük a limbikus rendszert. Megtudhatjuk még a második fejezetben, hogy agyunk hányféleképpen reagálhat szorongatottság és a veszélyhelyzetekre.(úgynevezett „a három nonverbális meg”).

A komfortérzetre, kényelmetlenségre, valamint a megbékélésre utaló viselkedésformák közül felsorol néhányat (homlokvakarás, combdörzsölés, „teknősbéka effektus” stb.) és ezeknek jelentését is leírja.

A következő részben a lábak és a lábfejek érzelmi megnyilvánulásait vette górcső alá. Ezt a testrészünket tünteti fel a legőszintébbnek. Maga az író is a megfigyelést innen kezdi, vagyis lentről felfelé. Itt felsorolja a lábakkal kapcsolatos mozgásformákat, ilyen a táncoló talpak, térdcsapkodás, lábkulcs, lábterpesz stb.

A negyedik fejezetben a felsőtesttel, azon belül is a törzzsel, a csípővel, a mellkassal és a vállakkal foglalkozik. Frontális elutasítás és exponálás, amely frontális testrészekkel van kapcsolatban (pl.: a szem, a száj, a mellkas). Frontális elutasításnál eltávolodunk a nekünk nem tetsző dolgoktól és ennek ellentéte a frontális exponálás. Ekkor a testrészeinket szeretjük a nekünk tetsző dolgok felé fordítani.

Mikor a gyermekeink ölelésre tárt karjaink felé futnak és ennek érdekében mindent megteszünk, hogy létrejöjjön. Tippek a felsőtesttel kapcsolatban című részben volt még egy érdekes történet, amit mindenképpen meg kell említenem.

Az író mindenkinek ajánlja, hogy a New York-i metrót ki kell próbálni, mert egyes utasok vagy „fura alakok” direkt viselkednek furcsán. Ők úgy akarják távol tartani a többieket, hogy nem kontrollálják mozdulataikat. Egy szerző által ismert ember mondta neki: „Ha taszít az itteni tömeg, tégy úgy, mintha bolond lennél!”

Figyelnünk kell az öltözködésünkre, mert ez is egyfajta véleményt alkothat rólunk. Öltözködési stílusunk sokféle lehet, de nem mindegy, hogy mikor vesszünk fel egy adott ruhát.(pl.: bál, randevú, munkamegbeszélés). Vannak olyan stílusok, amelyek fenyegető vagy alantas jelentést hordoznak (skinheadek vagy gótok ruházata) avagy a közízlés számára túl csiricsárénak tűnhet (pl.: Liberace vagy Elton John esetében).

Nemcsak a felékszerezett test lehet feltűnő, hanem lecsupaszított test is. (izmos vagy sportos testről beszélünk). Ruházatunkkal kifejezhetjük még társadalmi rangunkat vagy elköteleződésünket valamilyen csoport irányában.

Az öltözködésünk feltétlenül összeegyeztethető legyen azokkal az üzenetekkel, amelyeket magunkkal kapcsolatban a külvilág felé közvetíteni kívánunk, amennyiben pozitív vagy számunkra kedvező irányba szeretnénk az emberek viselkedését befolyásolni. Összegezve a ruha, amit aznap fölveszel magadra azzal másoknak egy üzenetet „kódolsz” magadról.(pl.: épp milyen hangulatod van azon a napon).

Ha testileg és szellemileg rendben vagyunk, adni szoktunk a külsőnkre és eszerint is tollászkodunk, illetve ápoljuk magunkat. Ellentétes esetben, amikor fizikailag vagy mentálisan gyengélkedünk, akkor az egész megjelenésünk rossz egészségről árulkodik.

A vállvonogatás rengeteg jelentést hordozhat. A részleges vállvonogatás az elköteleződés és a biztonságérzet hiányának a jele. Felsőtestünk úgymond egy reklámfelület. A felsőtestben található az összes létfontosságú szerv, melynek védelmére a limbikus rendszer óriási hangsúlyt fektet.

A következő fejezetben a felső végtagok nonverbális jeleit kell megemlíteni. Annak, hogy milyen mértékben mozgatjuk a karunkat, óriási a jelentősége, és remekül mutatja őszinte szándékainkat és érzéseinket. Ezek a mozdulataink lehetnek alárendeltek (visszafogottak vagy erőltettek), illetve túlburjánzóak (féktelenek és terebélyesek).

Amikor az ember tele van energiával, és boldognak érzi magát, kar mozdulatai szembeszegülnek a gravitációval. Aki viszont fenyegetve érzi magát, tudat alatt visszafogja mindkét karját, mintha képtelen lenne a gravitáció erejével megbirkózni.

Néhány viselkedésforma csípőre tett kezek, csuklyaeffektus stb, amikről a könyvben részletesebben olvashatsz. A kardíszek és ékszerek a világon szinte mindenütt a vagyont jelzik.

Számos közel-keleti országban a nők a magukra aggatott ékszereikből tudatják még ma is, hogy mennyire gazdagok és melyik társadalmi osztályba tartoznak. A férfiak általában méregdrága karórát hordanak társadalmi-gazdasági státusuk vagy anyagi jólétük jeleként. Az 1980-as években igazi státuszszimbólum lett a Rolex márkájú karóra.

Az emberi karok nagyon sokat elárulnak mások életstílusáról. A mediterrán, a dél--amerikai és arab kultúrákban az érintés a kommunikáció és a társas harmónia elengedhetetlen része. Ezekben az országokban így fejezik ki az emberek azt, hogy „nálunk minden oké”.

Az emberi érintés a kommunikáció egyik legmeghittebb mozzanata, sőt annyira fontos, hogy ha két ember nem érintkezik egymással, az azonnali aggodalomra adhat okot és érdemes elgondolkozni mi nem stimmel.

A hatodik fejezetben az ujjak és a kezek mozdulatait tanulmányozzák a könyvben. A kéz aktuális érzelmi állapotunk egyik leghitelesebb közvetítője. A kézfogás az első és gyakran az egyetlen fizikai kontaktus, melyet másokkal létesítünk. A technikánk, vagyis a kézfogás erőssége és időtartama befolyásolja, hogy milyen benyomást keltünk mások üdvölésekor. Egy kézfogás nagyon is fontos, hogy mit üzen.

A legtöbben találkozáskor és üdvözlésre használják, egyes emberek a fölényük érvényre juttatásának lehetőségét látják ebben a mozdulatban. Az emberek közötti kapcsolat további kimenetelét tekintve meghatározó igencsak meghatározó pillanat a kézfogás.

A kezünkből az is kiderül, mennyire törődünk magunkkal és mennyiben élünk társadalmi konvenciók szerint. Az emberi kéz annyira kifinomult, hogy nemcsak érzi és érzékeli a körülöttünk adott lévő világot, hanem még tükrözi is környezetünkre adott válaszreakciónkat.

Az utolsó fejezetek az arc nonverbális jeleivel foglalkozik és megtévesztéssel foglalkozik. Az arc számos információval szolgálhat, de gyakran félrevezető is lehet. Ha bármilyen arcmozgásra felfigyelünk,feltétlenül vessük össze a test összes többi nonverbális üzenetével.

A könyv kitér még a pislogás és a szemrebbenésre is és említi Hugh Grant nevét. A híres színész kommunikációja során előszeretettel használja a szemrebbenést. A nonverbális kommunikációra szakosodott diákok gyakran megjegyzik a dolgozataikban, hogy Richard Nixon amerikai elnök is szaporábban verdesett a szemhéjával, amikor egy híres beszédében így szólt: „De én nem vagyok bűnöző!”

Az elmúlt húsz év kutatásai egy dologban egyhangú eredményhez jutottak nincs olyan nonverbális viselkedésforma, amely önmagától és önmagában egyértelműen a megtévesztés jelének tekinthető.

Egyes szervezetek a megtévesztés kizárására alkalmazzák az írásmintákat vagy a hangvizsgálót és a hazugságvizsgáló gépeket. Ezeknek a módszereknek az eredményessége azonban erősen vitatható. Nincs, olyan módszer vagy gép vagy ember, amely százszázalékos bizonyossággal képes lenne kiszűrni a hazugságot. A hazugságvizsgáló is csak az esetek 60-80 százalékában hoz megbízható eredményt és még akkor is minden attól függ, ki kezeli éppen a gépet.

A könyv még tartalmaz 12 tételt, amely alapján kérdezősködni szokott az író, valahányszor a megbékülő magatartás jeleit szeretné nyakon csípni egy-egy társas interakcióban. A megtévesztés valószínűsítésével járó testjelek észlelésekor a két legfontosabb nonverbális jel, amelyre érdemes odafigyelnünk: a szinkronitás és a nyomaték. Most, hogy egy potenciális hatalom került a birtokunkba, egy olyan tudást mondhatunk magunkénak, amely életünk végéig pozitív hatással lesz az összes társas kapcsolatunkra.

Én mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, mert érthetően és világosan leírja szakszavak segítségével a nonverbális kommunikációval kapcsolatos tudnivalót. A körülöttünk lévő világot, azon belül is az emberek gondolait könnyebben megértjük és összetettebb képet tudunk alkotni az emberekről.

Másképp fogsz vélekedni az emberek mozdulatairól vagy cselekedeteiről, tartalmasabb jelentést fogsz tulajdonítani neki és szóbeli kommunikációval is összevonni a mondottakat.

A nyelvezete mindenki számára érthető annak ellenére, hogy az író szakszavakat is használt. A könyv könnyen kezelhető, ebben a tartalomjegyzék is segít, amely a második oldalon található. Ha régebben olvasta az illető, akkor nemcsak a tartalomjegyzék tud segíteni neki, hanem a fő és alcímek is. A képek még érthetőbbé teszik a könyv mondanivalóját. A példák és a tapasztalatok is ezt a célt szolgálják és bizonyítja a könyv használhatóságát. A szerző munkájában óriási segítség volt az, hogy próbálta megérteni mások cselekedeteinek mondanivalóját. Nekem különösen tetszett, hogy mindezt egy FBI-ügynök tapasztalatain keresztül kapok rálátást a témára. 

szerző: Spergel Dóra