Díjnyertes reggel

Pályázatot hirdettek a legjobb reggel jeligére. Íme a győztes: Felkelek, lezuhanyozok, fogat mosok, megreggelizek, felöltözök és hazamegyek. Ismerős ez valakinek????

Naná, hogy ismerős. Nekem is, neked is mindenkinek….tagadhatunk, pironkodhatunk, de fölösleges. Mindannyian átéltük már a helyzetet. A szingliség korában ez teljesen természetes. Csak van, aki sportot űz belőle és van, aki nem. De, hogy miért van így, azon nem árt elgondolkodni. Vajon azért mert annyira sokat ittál, hogy reggel, amikor kinyitod a szemed, legszívesebben a hátsó ajtón távoznál, hogy még azt se lássa senki, honnan jöttél ki. Vagy azért mert balul sikerült az éjszaka és bárhol máshol lennél, csak ott nem ahol vagy. Vagy..és ami a legvalószínűbb, hogy félsz a reggeltől. Attól, hogy le kell ülni a másikkal szembe és beszélgetni kell. Ott aztán nincs menekvés, mégsem ülhetsz vele szemben az asztalnál kukán, miközben iszod a kávéd és majszolod a lekváros zsemlét. Valamit mondani kell. Na de mit? Hiszen, ha újdonsült partneredet egy szórakozóhelyen ismerted meg sok közös témátok nincs. Csak tapogatózni lehet. Ha az, aki mellé aznap sodort az élet egy régi cimborád, megint kellemetlen szituációt szül. De a legszebb, ha olyan valaki mellett ér a hajnal, akihez érzelmek is fűznek. Viszont te pontosan tudod, hogy az egész nem szól másról, csak arról, hogy te kihasználod a testét, ő meg a tiedet. Akkor van az, hogy rettegsz. Félsz attól, mit hoz a  reggel. Kedves lesz e veled, megsimogat e, vagy úgy fog viselkedni, mint a pokróc, és egy szót se szól hozzád. Bátortalanná válsz. Minden addigi határozottságod egy pillanat alatt tovaszáll. Úgyhogy ebben az esetben már a hajnalt sem várod meg. Felkelsz, lezuhanyzol, fogat mosol, felöltözöl és hazamész. Otthon aztán végig gondolod az egészet és már nem is olyan biztos, hogy díjnyertes volt az a „reggel”