A Titanic története | Felsőfokon.hu

A Titanic története

Mérnöki és műszaki
hajózás
A Titanic története

Száz éve fekszik hullámsírjában a híres luxusgőzös, amely 1912-ben az április 14-éről 15-ére virradó éjszaka jéghegynek ütközött. A White Star Line hajótársaság vadonatúj luxus utasszállító hajóját 1911 májusában Belfastban bocsátották vízre, ám az utolsó simítások még közel egy évig tartottak, míg a Titanic megtehette első próbaútját Southampton kikötőjébe.

Soha nem látott méreteire (270 méter hosszú, 28 méter széles, mintegy 11 emelet magas, 46 ezer tonna súlyú, 66 ezer tonnás vízkiszorítású) méltán lehetett büszke építtetője. Fedélzetén a fényűző módon berendezetett első osztályú kabinok, szalonok és éttermek mellett többek között golfpálya, teniszszoba, sőt még tehénistálló is volt, ahonnan naponta friss tej került az utasok asztalára. A három hatalmas hajócsavar teljesítményre 46 ezer lóerő volt, a maximális sebesség pedig 22 csomó, azaz óránként 41 kilométer. A hajófenékbe 16 vízzáró rekeszt építettek, emiatt elsüllyeszthetetlennek tartották a monstrumot. S ugyanezért az eredeti tervekben szereplő 64 mentőcsónak helyett csupán 20-at készítettek el, az utasokkal és legénységgel együtt összesen mintegy 6000 fő befogadására képes utasszállítóhoz. Amikor 1912 áprilisában a Titanic első útjára indult, senki nem gondolta, hogy ez egyben az utolsó is lesz.

Egyes vélemények szerint, a kapitány, Edward John Smith  bizonyítani akarta, hogy a fenséges Titanic képes elhódítani a kék szalagot, amely az Atlanti-óceánt leggyorsabban átszelő hajónak járt. A dél-angliai Southamptonból kifutva ezért teljes gőzzel a legrövidebb, ám az úszó jéghegyek miatt veszélyesebb útvonalat választotta Amerika partjai felé. Ez lett a Titanic veszte. Negyedik napja voltak úton, az éppen őrségben lévő Frederick Fleet nem sokkal éjfél előtt vette észre a hajó orra előtt sötéten tornyosuló jéghegyet, néhány perccel később tompa robaj kíséretében a súlyos hajótest megrázkódott. A jéghegy 90 méter hosszan felszakította a hajó oldalát, amely rövidesen süllyedni kezdett. Az ütközés pillanatában a hajón még javában zajlott az élet, néhányan kártyáztak, sokan a zenekart hallgatták vagy táncoltak. A fedélzetre hulló jégkása valóságos attrakciószámba ment az utasok körében. Csak kevesen aggódtak, biztonságban érezték magukat az elsüllyeszthetetlen Titanicon. Alig fél órával később a kapitány leadatta az első segélykérő jelet, miután egyértelművé vált, hogy a szivattyúk nem bírnak a beömlő víztömeggel. A 20 mentőcsónakban csupán 1100 embernek volt hely, ezért csak a nőket és gyermekeket engedték beszállni. Az időközben leadott S. O S. jelzést az alig 30 kilométerre lévő California gőzös nem fogta, kissé távolabb a Carpathia azonban igen, s azonnal a Titanic felé vette az irányt. A luxusmonstrum azonban 1912 április 15-én, éjjel 2 óra 20 perckor elsüllyedt. A hajnali négykor megérkező Carpathia, amelynek fedélzetén magyarok is szolgáltak, már csak 711 embert tudott kimenteni, 1513-an hullámsírba merültek a Titaniccal együtt. A legenda szerint a zenekar mindvégig zenélt, de hogy mit játszottak, arról megoszlanak a túlélők visszaemlékezései.

RMS Titanic

RMS Titanic 3.jpg

Üzemeltető White Star Line, Egyesült Királyság
Hajóosztály Olympic-osztály
Pályafutása
Építő Harland és Wolff hajóépítő üzem
Belfast (Észak- Írország)
tervezője: Thomas Andrews
Építés kezdete 1909. március 31.
Vízrebocsátás 1911. május 31.
Szolgálatba állítás 1912. április 10.
Sorsa Elsüllyedt, miután jéghegynek ütközött 1912. április 14-én 23:40-kor, majd április 15-én, 2:20-kor süllyedt el, 2 és fél óra alatt
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 52 984  tonna (üresen)
54 165  tonna (szerkezeti)
kb. 61 000  tonna (teljes terhelésnél)
Hossz 882,5 láb (269 méter)
Szélesség 92,5 láb (28 méter)
Hajtómű 29 gőzkazán, összesen 50 000 LE, (36,5 MW)
Két négyhengeres gőzgép, 2×16 000 LE (2×12 MW) a két külső hajócsavarhoz,
Egy alacsony nyomású gőzturbina(18 000 LE, 13,5 MW) a középső hajócsavarhoz
Összesen 50 000 LE (36,5 MW)
Három bronz hajócsavar, két háromágú szélső és egy négyágú középső
Sebesség 23 csomó(42,6 km/h)

Legénység 889 fő
Férőhelyek száma 3547 fő
:329 fő az első osztályon
:285 a másodosztályon
:710 fő a harmadosztályon


Története bővebben:

A White Star Line hajótársaság megbízásából, 1907-ben három luxusgőzös tervezésébe fogtak. A Titanicot Írországban, Belfastban, a Harland és Wolff hajógyárban építették, együtt testvérhajójával, a némileg kisebb RMS Olympickal. Ehhez a 6000 dolgozó létszámát meg kellett duplázni. Másik testvérhajója a Britannic volt (eredetileg a Gigantic nevet szánták neki). 

Miért építették a Titanicot?

A Titanicról ugyan főként azt tudjuk, hogy gazdag és híres embereket szállított Európa és az Egyesült Államok között, a hajó azonban több célt is szolgált:

1. brit és amerikai postaküldemények szállítása - a hajó teljes neve "Királyi Postahajó" (Royal Mail Ship - RMS Titanic) volt;

2. általános áruszállítás és fagyasztott hús szállítása, mivel az idő tájt Európa nem volt képes a szükségleteit kielégítő mennyiségű hús előállítására;

3. az első osztályú utasok luxuskörülmények közötti, a másodosztályú utasok kimagasló kényelemben történő, illetve a harmadosztályú utasok költséghatékony szállítása.

4. brit zászló alatt hajózva hirdessék a brit nemzeti büszkeséget. Habár a Titanic tulajdonosai amerikai üzleti körhöz tartoztak, a hajót brit műhelyben építették, brit eszközökkel szerelték fel, brit legénység irányította, így a köztudatba brit hajóként vonult be.

A Titanicot a konkurens Cunard Line hajózási társaság két óriáshajója, a Lusitania és a  Mauretania vetélytársának is szánták.

A hajó legnagyobb szélessége a vízvonalnál 28 méter, hosszúsága 269 méter volt, annyi, mintha 8 budapesti 10 emeletes panelházat tennénk egymásra. Magassága a gerinctől a kémények tetejéig 53 m volt, ami körülbelül egy 18 emeletes háznak felel meg. Korában a világ legnagyobb hajója volt. A burkolatát alkotó acéllapokat 3 000 000 szegeccsel rögzítették. Süllyedéskor elsősorban az a felirat károsodott, amit az orrára festettek. A hajón úszómedence, törökfürdő, tornaterem, squashpálya és lift is volt. Kommunikációját két darab, független, 1500 W teljesítményű Marconi rádió látta el. A hajó építésének tervében eredetileg 64 mentőcsónak lett volna, de – arra hivatkozva, hogy elsüllyeszthetetlen, illetve hogy a csónakok túl nagy teret vennének el az utasoktól a csónakfedélzeten – mindössze 20-at helyeztek el. Az akkori előírások nem tették kötelezővé a teljes utaslétszámnak megfelelő férőhellyel ellátott mentőcsónakok felszerelését, mert nem az utaslétszám, hanem a vízkiszorítás számított. A tragédia egyik következménye volt, hogy ez az elavult szabály megváltozott.

A végzetes út

800px-titanicroute.svg.png

az útvonal

1912. április 10-én déli 12 órakor indult el Southampton kikötőjéből New York felé az úszó palota 2207 utassal.

A Titanic a katasztrófa előestéjén több jégjelentést is kapott, hasonló útvonalon haladó hajóktól. A távírászok túlterheltsége miatt azonban ezek egy része nem jutott fel a hídra az ütközés előtt. Mindazonáltal Smith kapitány és a tisztek is tudtak a veszélyzónáról, máig nem tisztázott, hogy miért nem csökkentették a szokásoknak megfelelően a sebességet. (A Titanic a közkeletű vélekedéssel szemben nem versenyzett a kék szalagért, mert nem rekordtörő hajónak építették - maximális sebessége is 3 csomóval elmaradt a Mauretania által már felállított rekord átlagsebességétől.)

Sir James Bisset, a Carpathia mentésben résztvevő második tisztje, a Cunard hajótársaság későbbi Commodore-ja (vezérkapitánya) emlékirataiban a következő okot jelöli meg a sietségre(összefoglalás): A Titanic a hírverés szerint a legnagyobb és a legelegánsabb új hajó volt a transzkontinentális útvonalon. Mivel azonban sebessége elmaradt a Mauretania-Lusitania párosétól, ezért ahhoz, hogy 1912 április 16-án kedden, du. 5 óráig megérkezzen New Yorkba (ez a sajtó és a fogadás szempontjából az utolsó megfelelő időpont - ekkor adhattak róla hírt még aznap), a lehető legrövidebb úton, és sebességveszteség nélkül kellett hajóznia, mert nem volt sebességtartaléka ,  amivel ledolgozhatta volna a lassítás miatti időveszteséget. Szintén emiatt nem kerülhette meg délről a jégveszélyes területet. Ha viszont csak este, vagy netán szerdán érkezik meg, ami akkoriban már lassú átkelésnek számított, óhatatlanul kiváltotta volna a sajtó fanyalgását, ami marketing szempontból igen kínos lett volna a White Star-nak (különösen az első úton, a hatalmas beharangozó kampány után). Tehát Bisset szerint Smith kapitány nem lassíthatott (anélkül, hogy a munkaadóinak haragját magára vonta volna), kockáztatnia kellett, és ez vált a katasztrófa fő okává. (Bisset véleménye mértékadónak tekinthető, mivel ő a transzatlanti személyhajózás egyik legismertebb személyisége).

Szintén ismert volt, hogy a holdtalan éjszakán, hullámmentes tengeren nehéz lesz megfelelő távolságból észrevenni a jéghegyeket. Április 14-én 23:40-kor Frederick Fleet,  az őrszem úszó jéghegyet vett észre, és meghúzta a vészharangot. A szolgálatos tiszt (William Murdoch első tiszt) utasítást adott a hajó balra fordítására, és a bal oldali hajócsavar hátramenetbe kapcsolásra. Mai hajózási szakértők szerint a két parancs külön-külön helyes volt, együtt azonban katasztrofális következménnyel jártak. A hatalmas Titanicnak hosszú időbe telt, míg megkezdte a lassú fordulást, így a jéghegy végigsúrolta a hajó jobb oldalát. A külső acéllemezeken végzetes károk keletkeztek: a jéghegy öt kamrát felszakított. A tisztek előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a hajó el fog süllyedni. A fedélzeten lévők enyhe rázkódást éreztek.

511px-iceberg_and_titanic_en.svg.png

A rádiószobából a kapitány utasítására S. O. S. jeleket küldtek, valamint megkezdték a nők és a gyerekek mentőcsónakokba helyezését, és elkezdték kiosztani a mentőmellényeket. A parancs értelmében először csak a nők és a gyermekek szállhattak be a csónakokba, később már a férfiak is, ha maradt még hely. A mentőcsónakokban nagyjából az utasok felének jutott volna hely (1178 férőhely), ez akkoriban kivételesen jó aránynak számított. Ennek ellenére a csónakok nagy részét félig üresen engedték le. 0 óra 45 perckor leeresztették az első csónakot, a 7-es számút, 28 emberrel. Sokan maradni akartak még mindig a fedélzeten. Ugyanebben az időpontban vészjelző rakétákat is fellőttek, amit a közeli Californian gőzösnek észlelnie kellett volna. De mint később kiderült, a rádiósa aludt, az őrszemek pedig nem értették, hogy mi történik. A csónakokat sorra engedték le, miközben az utolsó óráit élő gigászi hajóról fellőtték a rakétákat. A bal oldali csónakoknál csak nőket és gyerekeket engedtek beszállni, a másik oldalon már férfiak is mehettek. A hatalmas hajót képtelenség volt elhagyni eleinte az utasoknak, ezért erőszakos módszerekkel „lökték” be a csónakba a nőket és a gyerekeket. A hajó fedélzeteit ütemes tempóban öntötte el a víz, végül már egyre gyorsabb ütemben süllyedt el a hajó. Akik féltek beugrani a csónakfedélzetről himbálózó csónakba, azokat az alsóbb sétányokról tessékelték be, mivel úgy biztonságosabbnak látszott, a fedélzetek meg úgyis közelebb kerültek a vízhez. Az utolsó csónakot, a D jelzésűt 2:05-kor bocsátották le. Az utolsó fehér vészjelző rakéta 1:40-kor röppent fel.

2:18-kor a Titanic teste már negyvenöt fokos szögben meredt az ég felé. A kritikus állapot miatt az elektromos áram kialudt az egész hajón. Ugyan még maradt két mentőcsónak, az összecsukható A és B, azonban aligha lehetett mit kezdeni velük. A tiszti kabinsor tetejére szerelték fel őket. A matrózok és a személyzet megpróbálták lecsatolni onnan, de addigra a víz már elérte a csónakfedélzetet, és átsöpört alattuk. A két csónakot a hullám pedig lesodorta a hajóról. Az A félholt emberekkel volt megtöltve, a B pedig felborult. A két összecsukható csónak segítségére a 12-es mentőcsónak érkezett, a hajótörötteket átemelték a kettő másikból.

A Carpathia nevű gőzös fogta az S. O. S. jeleket, és teljes sebességgel a süllyedő Titanic felé indult, ám túl messze volt az azonnali segítségnyújtáshoz. A mentést Arthur Rostron kapitány vezényelte le. Az első túlélő, aki a Carpathia fedélzetére lépett, Margaret "Molly" Brown, (az "elsüllyeszthetetlen Molly Brown") első osztályú utas, az utolsó pedig Charles Lightoller másodtiszt (a legmagasabb rangú túlélő) volt.

Április 15-én 2:20-kor a Titanic elsüllyedt. Harold Lowe ötödik tiszt, aki a 14-es csónakot irányította, még visszafordult 5 túlélőért, akiket kiemeltek a jéghideg vízből, kettő közülük a csónakban meghalt. A mentőcsónakokban lévő embereket kb. 75 perc múlva felvette a Carpathia. Az első csónakot, a 2-est hajnali negyed ötkor vették fel, az utolsót, a 12-est négy órával később, reggel nyolc óra körül. Ekkor már pletykák terjengtek a hajóval történt dolgokról, azonban a White Star Line tagadta, hogy bármilyen katasztrófa érte volna a hajót. Néhány óra múltán a hajótársaság elnöke elismerte, hogy valóban elsüllyedt a Titanic, és rengeteg áldozatot követelt. A hajóvállalat végül 800 000 dollár (kb. 148 millió forint) kártérítést fizetett a túlélőknek.

titanic-nautical-1024.jpg

titanic01_1.jpg

Sokáig úgy állították, hogy azalatt a közel két óra alatt, amíg elsüllyedt a Titanic, egyben merült el, ám későbbi bizonyítékok szerint már azt mondták, kettő, a tenger fenekén három részre szakadt. Egy túlélő, Lawrence Beesley például azt állította, hogy kettétört, a végső "stádiumában", az ő elbeszélésében osztozkodik Susan Webber, másik túlélő is: "Láttam, hogy a leviatán középen kettéválik…"

a_hajo_kettetorik_404.gif

Az állítólagos  jéghegy

Mekkora volt a jéghegy? A szemtanúk leírásai eltérnek, de a jéghegy legalább a hajó előfedélzetéig (a hajó felső fedélzete az előárboc előtt), legalább hatemeletnyire emelkedett a víz fölé, a víz alatt pedig tizenöt emeletnyi mélységre nyúlt.

Egyes források alapján 1494, mások szerint 1517 ember veszett oda. Az első osztályon utazók közül a nőknek 94%-a, a férfiaknak 31%-a menekült meg. A fedélzetközben utazó nőknek 47%-a, a férfiaknak 14%-a maradt életben, vagyis 210 személyzettag, 126 férfi, 317 nő és 52 gyermek menekült meg, összesen 705-en élték túl a katasztrófát, ez körülbelül a hajón utazóknak az egyharmada. Híres megmenekültnek számít "Molly" Brown, Bruce Ismay a hajótársaság elnöke, Washington Dodge politikus, Dorothy Gibson filmsztár, Lawrence Beesley másodosztályú utas és Edith Rosenbaum, divattervező valamint Madeleine Astor, John Jacob Astor második felesége is.

Áldozatok:

Az 1517 odaveszett ember között szerepel John Jacob Astor multimilliomos mágnás, Benjamin Guggenheim üzletember, Archibald Butt, az amerikai Taft elnök segédje, a Titanic zenészei, Thomas Andrews, a hajó mérnöke, Smith kapitány, George Widener üzletember, Thomas Byles atya, a Straus házaspár, William T. Stead bibliakutató, Jack Philips rádiós, Henry T. Wilde legfőbb tiszt, William Murdoch első tiszt és James Moody hatodik tiszt. Az első osztályon összesen 121 ember, a másodosztályon 162, a harmadosztályon pedig 533 ember vesztette életét. A legénység 688 embere veszett a vízbe. A legtöbb halott sajnos a harmadosztályon utazók közül kerül ki, akiknek már nem jutott csónak, ugyanis az elsőosztályú úriemberek/hölgyeknek jutottak a helyek. Sok fiatal korú is életét vesztette, a "nők és gyerekek elsőként" felszólítás ellenére is. Jó példa erre Sidney Goodwin, egy harmadosztályú (vagy más néven fedélközi) csecsemő is, aki alig 1 évesen veszett a tengerbe, nyolc tagú családjával. Az áldozatok között szerepel még egy magyar kivándorló is, Mr. Jovan Dimic.

Éjfél után öt perccel, huszonöt perccel az ütközést követően Smith kapitány tudatára ébredt, hogy a Titanic helyrehozhatatlanul súlyos sérüléseket szenvedett. Parancsot adott, hogy szedjék le a mentőcsónakokat borító ponyvákat, és mindenki készüljön a hajó elhagyására. A következő két órában teljes káosz uralkodott a fedélzeten a southhamptoni indulás óta még nem tartottak mentőgyakorlatot, és sem az utasok, sem a legénység nem tudta, hogy pontosan mi a teendő ilyen esetben. Sajnos egyetlen tiszt sem tudta, hogy a mentőcsónakokat teljes terheléssel is le lehet engedni a vízbe. Ha ezt tudták volna, akkor 706 helyett 1178 embert lehetett volna megmenteni. Tehát 472 ember szabadulhatott volna még meg. A Titanic húsz mentőcsónakkal rendelkezett (ebből négy összecsukható volt), és azon a végzetes éjszakán a luxushajón 2207 utas utazott. Ez azt jelenti, hogy a hajón utazók valamivel több mint a felének, 57 százaléknak biztosítottak csónakot, tehát összesen 1178 férőhely volt a csónakokban. Egy mentőcsónak átlagosan hatvanöt férőhellyel rendelkezett. A parancs szerint először csak a nők és a gyermekek szállhattak be. A hajó jobb oldalán voltak a páratlan, a bal oldalán a páros számú csónakok. A csónakok megtöltésével is bajok voltak, például az 1-es számút 12 emberrel (5 első osztályú utassal és 7 személyzettaggal) bocsátotta alá a daru, pedig a csónakban 40 férőhely volt. A törvénykönyv minden 10 000 BRT feletti hajóra 16 mentőcsónakot kötelez felszerelni. A Titanic kapacitása 46 328 GRT volt, ehhez képest csupán húszat szereltek fel. 

A katasztrófa utóhatásai:

A katasztrófát követően törvényben írták elő, hogy minden hajó köteles az utasai számára maradéktalanul elegendő mennyiségű mentőcsónakkal rendelkezni. Előírták azt is, hogy a rádió mellett 24 órás szolgálatnak kell lennie. Előírták továbbá, hogy nyílt vízfelületen nem szabad tűzijátékot fellőni, hajóról (csak partközelben), a jelzőrakétákkal való összetéveszthetőség miatt. Az S.O.S. jelzést nem sokkal korábban határozták meg egy hírközlési konferencián, mint a könnyen azonosítható egyszerű segélykérő morze-jel sorozatot. A közhiedelmmel ellentétben a Titanic esete nem az első volt - mindenesetre a leghíresebb és ez a jelsorozat elterjedését nagyban segítette- amikor az S.O.S. jelsorozatot adták le segélykérésként. Eredetileg a hajók vezeték nélküli vészjelzése a CQD volt, de 1908-ban új kódot vezettek be, az S. O. S.-t., mivel a három pont, három vonal, három pont kombinációja még a legzöldfülűbb kezdő számára is egyszerűen felismerhető volt. A feljegyzések szerint a Cunard Liner SS Slavonia hajója már 1909. június 10-én használta az S. O. S jelet.

Magyar vonatkozások 

A Titanicnak magyar utasai is voltak. A tragédiát túlélte Reischl Mátyás, az egyik első osztályú étterem magyar pincére, a hajón utazó magyar kivándorlók azonban nem mindannyian maradtak életben. Megmenekült például a soproni Hoffer Lujza és a harmadosztályon utazó Kisik Antal és felesége, de a tengerbe fulladt Kisik Vince és a 18 éves Kisik Mária.

A Titanichoz legközelebb lévő Cunard Line Carpathia nevű személyszállító hajó 1912. április 11-én indult New Yorkból Gibraltár felé. Amint vette az első segélyhívást, azonnal irányt változtatott, és egyenesen a katasztrófa színhelyére sietett. Bár a kapitány parancsa szerint teljes gőzzel haladt, négy órába telt, míg odaért. Szerencsére a Carpathia, mely rendszerint tele volt kivándorlókkal, most nem teljes megterheléssel utazott, és a Titanic összes túlélőjét a fel tudta venni. A Carpathia hajóorvosa, a magyar Lengyel Árpád volt, aki a 'Titanic süllyedésekor mentési és orvosi munkájával kiérdemelte az egész világ elismerését". Az orvos sírja a budapesti Kerepesi Temetőben van.

A Titanic megtalálása (1985):

Az atom-tengeralattjárók megjelenésével a nagyméretű hajóroncsok helye katonai titkot képezett, mert a nagy tömegű vas vagy acél mágneses zavarokat okoz, a pörgettyűs iránytű pedig egy idő után elállítódik. Ezért a roncsok pontos helye fontos a tengeralattjárók vízalatti navigációjához. Feltehetőleg a roncs helyét már korábban is ismerték az atom-tengeralattjáróval rendelkező haditengerészetek, így valószínű, hogy a műszerek fejlődése miatt tovább már nem volt érdemes titkolni 1985 után.

A roncs helyét Dr. Robert Ballard és Jean Louis Michel egy közös amerikai/francia expedíció során találta meg 1985. szeptember 1-jén, hajnali 1:05-kor.. A roncs két nagyobb darabban, 3821 méter mélyen fekszik az Atlanti-óceán fenekén, 900 km-re Új-Fundland partjaitól. A megtalálást követően a különböző nemzetiségű kincsvadászok többször fosztogatták a luxushajó maradványait. Próbálták ellopni a megmaradt értékeket (aranyórát, ékszereket, tányérokat, szobrokat), amelyeket a Titanic kiállításon is meg lehetett nézni. Ballard célja, hogy a Titanic roncsát védett, háborítatlan emlékhellyé nyilvánítsa.

A Ballard álláspontjával szemben állók szerint a hajó jóvátehetetlenül pusztul, a természetes folyamatok következtében is előreláthatóan 40-100 év múlva eltűnik. A megőrzésére az egyetlen lehetőség, hogy amit lehet, kimentsenek a hajóról, és védett körülmények között konzerválják. Sajnos a hajó teljes kiemelése lehetetlen, mivel süllyedéskor kettétört, és a hátsó része összeomlott.

2004-ben Ballard visszatért a Titanichoz melyet a National Geographic Channel dokumentumfilmként mutatott be. Továbbá Ballard könyvet írt az új látogatásról.Vizsgálatai alapján kiderült,hogy a látogatók és egy új vasevő baktérium hatására a roncs már 2035-ben összeomolhat. Ballard kezdeményezésére ezen évben az USA, Kanada, Nagy-Britannia és Franciaország szerződést írt alá a roncs védelmére. Ezek után minden merülést ellenőrizni fognak és minden felhozott tárgyat nyilvánosságra kell hozni.

2010-ben az RMS Titanic Inc. egy 20 napos expedíció keretében 6 év elteltével visszatért a Titanichoz, hogy felmérje a roncs állapotát. Céljuk,hogy 3D-s térképet készítsenek a roncsmezőről, továbbá virtuálisan kiemeljék a roncsot.Az expedíció lényege, hogy a nagyközönség számára is elérhető legyen a roncs, illetve annak feltérképezése kívül és belül.

Művek 

A Titanicról nagyon sok könyv jelent meg, amelyek a hajó katasztrófáját mutatják be. A leghíresebb és legsikeresebb könyvet a hajóról Walter Lord írta, A Night to Remember címmel (Magyarországon A Titanic pusztulása címmel jelent meg), amely a túlélők elmondása alapján vázolja fel a hajó végzetes estéjét. A könyv filmváltozatát 1958-ban készítették el.

Dékány András regényt írt S. O. S. Titanic címmel, mely azóta több kiadásban is megjelent.  1997-ben pedig James Cameron rendezett filmet a Titanicról,  a hajó pusztulását egy romantikus történetbe ágyazva. A film 11 Oscar-díjat nyert el.

1898-ban jelent meg egy Morgan Robertson nevű író regénye arról az atlanti óriásgőzösről, amely olyan hatalmas, hogy akkorát még nem is építettek a világon. Robertson előkelő, gazdag, vidám utasokkal népesítette be képzelet szülte hajóját, amely aztán egy fagyos áprilisi éjszakán jéghegybe ütközik és elpusztul. Ez valamiképpen mindennek a hiábavalóságát példázza, s az író "Hiábavalóság" címmel publikálta regényét M. F. Mansfield kiadásában.

 

Forrás:

         -Wikipédia

        - Geoff Tibballs: A Titanic

        - Mi Micsoda- A Titanic

        - Nigel Pickford: Elsüllyedt hajó és kincsek atlasza

main_titanic_.jpg


Hozzászólások

Felsofokon.hu v4.1 BETA © 2010-2014 Felsőfokon.hu Nonprofit KFT | Jogi nyilatkozat

Facebook Google+ LinkedIn Youtube Twitter