Veszélyben a partimadarak

Napjainkban a természetvédelem fajvédelmi programjaiban egyre fontosabb szerepet kap az élőhelyek, és azok működésének - ökológiai folyamatainak - megóvása. Egyértelművé vált, hogy azok megőrzése nélkül nem tudunk érdemi változást elérni.

A Hortobágy fészkelő vízimadarai között egyaránt vannak eu-, szemi-, és asztatikus vízforgalmú élőhelyekhez kötődő fajok, melyek élőhelypreferenciája érdekes témája a vizsgálatoknak.

A hortobágyi szikes-tavak, kopárok fontos élőhelyet szolgáltatnak egyes vízi- és parti madaraknak. A nemzeti park területén a szikes tavak nagyrészt már eltűntek, a balmazújvárosi Nagy-Szik egyik utolsó túlélője ennek a jellegzetes élőhelynek, de a legeltetés hiánya miatt már itt is átalakulóban van a természet. Természetesen szikes "kis vizek" manaőság is jelentős mennyiségben megtalálhatók az Alföldön.

Az átalakuló környezetben a madarak is úgy alkalmazkodnak a változásokhoz, ahogy képesek arra. Nem szokatlan, hogy új élőhelyeket választanak, és olyan területeket jelennek meg, akárköltenek is, ahol nem megszokott az. Nagyon érdekes adaptációnak tűnik az a viselkedés, ahogy a madarak megjelennek a gazdasági táj művelt, megmunkált területein.

A szélsőséges időjárás jelentősen befolyásolja a táj képét, így jelentős csapadékmennyiségű években - mint a 2010-es szélsőségesen csapadékos évében - a mezőgazdasági területeken azok a belvizes foltok, melyek általában már hamar eltünnek, elfolynak, vagy amiket levezetnek, ilyenkor megmaradnak és erős vonzerőt gyakorolnak a madarakra. Ilyenkor megfigyelhető az "odacsődülési-reakció" érdekes jelenség, ami azt takarja, mikor egy új élőhely kialakulásakor, vagy meglévő élőhely markáns megváltozásakor a vízi és parti madarak nagy számban megjelennek, és elfoglalják azokat. Egy idő után a rendszer eltartó képességének megfelelően stabilizálódik a faj és egyedszám, és a terület, mint új élőhely és költő hely, megmaradhat.

Folyt. köv. 

Galéria