Konferencia – Átalakuló energiapiac 2011

Az elfogadás előtt álló Nemzeti Energiastratégia fő irányainak ismertetésével kezdődött a Napi Gazdaság „Átalakuló energiapiac 2011” című csütörtöki konferenciája. Magyarország energiapolitikájának legfontosabb pillérei az ellátásbiztonság, a fenntarthatóság és a versenyképesség fokozása – ismertette a prioritásokat Kovács Pál a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium energetikáért felelős helyettes államtitkára.

Figyelmeztetett a fosszilis energiakészletek csökkenésére és véges voltára és ezzel összefüggésben a struktúra- és paradigmaváltás szükségességére. Elsőrendű szemléletbeli kérdés az energiatakarékosság hangsúlyozása, mivel örökérvényű igazságként tételezhetjük, hogy az „el nem használt energia a legolcsóbb, és a legkörnyezetkímélőbb is egyben.”

Az észak-afrikai megmozdulások, illetve a fukushimai atombaleset következményei geopolitikai aspektusok figyelembe vételét kényszerítették ki a stratégiaalkotásban. Tudomásul kell venni, hogy az energiapolitika kialakítása során számos külső körülményhez kell alkalmazkodni és csak ezen kereteken belül alakítható ki egy egységes koncepció.

Az ellátásbiztonság kulcskérdése a diverzifikáció és az energiafüggetlenség fokozása. Magyarország energiafelhasználásának 62 %-át fosszilis energiahordozók adják, melynek 68 %-a származik orosz importból – ismertette a helyzetet a helyettes államtitkár. A 2008-as válsághoz hasonló esetek elkerülésére szolgál a gáztároló rendszerek kapacitása, de támaszkodhatunk a hazai szén- és lignitvagyonra is krízis esetén. Utóbbinál azonban a reakcióidővel akadhatnak kisebb gondok, ahogy dr. Zoltay Ákos a Magyar Bányászati Szövetség ügyvezető főtitkára hozzászólásával rátapintott a lényegre. Egy bánya megnyitásához a legjobb esetben is öt év kell, így váratlan krízishelyzet esetén ez a megoldás nem igazán jöhet szóba. Ezzel kapcsolatban egyelőre a Kormánynak sincs kidolgozott ütemterve, de helyettes államtitkár úr biztosította a jelenlévőket, hogy ezzel kapcsolatban minden részlet kidolgozásra kerül.

Előadásában Kovács Pál üzent a biomassza termelőknek is, miszerint a Kormány támogatja a kétpólusú mezőgazdaság működtetését és elismeri e piaci szegmens munkahelyteremtő képességét. Ez összhangban van a Kormány elképzeléseivel, hiszen feladata, hogy a piaci megközelítésen túl társadalmi és szociális kérdéseket is figyelembe vegyen.

Sándor József  az MVM stratégiai osztályvezetője beszélt a vállalat régiós szerepéről, a terjeszkedésről és az ellátásbiztonságról. Az MVM maximálisan támogatja a Kormány ellátásbiztonsággal kapcsolatos elképzeléseit, így a nukleáris villamosenergia termelés fenntartását és növelését. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy középtávú terveik között szerepel a paksi blokkok 20 éves üzemidő hosszabbítása, illetve a Paksi Atomerőmű bővítése, melynek előkészítő munkálatait megkezdték. Az MVM együttműködik a Kormánnyal a megújulókkal kapcsolatos üzletpolitikájában is, miután ezen energiaforrások hasznosításához szintén megkezdték az előkészítést.

Az együttműködés kölcsönös, hiszen mint tudjuk, az MVM Partner 2010 januárjában gázkereskedelmi engedélyt kapott a Magyar Energia Hivataltól, a jogszabályi környezet pedig biztosította számára a megfelelő pozíciót. A földgázpiacra történő belépéshez szükséges időtávot jelentősen befolyásolja, hogy sikerül-e megkötni a szükséges földgázvásárlási szerződéseket, illetve, hogy milyen stádiumban van az elszámolási rendszer előkészítése, amely elengedhetetlen a fogyasztók kiszolgálásához. A földgázpiaci nyitás további fontos eseménye lesz a magyar-szlovák földgázszállító összekötő-vezeték projekt megvalósítása is.

Az MVM középtávú céljai között szerepel még a lakossági szektor minél teljesebb kiszolgálása, a lakossági fogyasztói bázis bővítése. Mindezek mellett számos kutatás és fejlesztés megvalósítása várható. Dolgoznak például a hatékony energiatárolás kérdésein, illetve vizsgálatok folynak az okosméréssel és az intelligens hálózatokkal kapcsolatban.

Megtudtuk Sándor Józseftől, hogy a korábbi stratégiával ellentétben mégsem jelenik meg az MVM a tőzsdén, legalábbis „a jelenlegi stratégiának nem része.” Ehelyett intézményi, szakmai befektetőket tudnának elképzelni a növekedés és terjeszkedés finanszírozására.

Horváth Tibor az E.ON Földgáz Trade gázbeszerzésért felelős igazgatósági tagja adott némi betekintést az oroszokkal történő tárgyalások hátterébe. A közép-kelet európai földgázellátás forrásait az orosz import, a norvég import, az észak-afrikai import és az LNG jelenti. Az arányok szempontjából egyértelműen az orosz import jelenti a fő csapásvonalat azzal, hogy míg az orosz felvevőpiacok diverzifikáltak, addig az Európai Unió forrásai koncentráltak. Amikor orosz forrásokról folynak a tárgyalások figyelembe kell venni Oroszország piaci lehetőségeit, illetve a mennyiségeket, amelyekről szó van. Lényeges momentum ebben az esetben a kínai-orosz megállapodás orosz földgáz szállításáról. Kína gázigényének kielégítésére szolgál a szibériai források és a Szahalin-mező forrásának kiaknázása. A Nemzeti Energiapolitikában kifejtett geopolitikai helyzet erősítette a Gazprom helyzetét és növelte az oroszoktól való kiszolgáltatottságot. A tárgyalási pozíciók elsősorban mindig a vásárolt mennyiségtől függenek, így például az E.ON tárgyalási pozíciója jóval erősebb, mint a Magyar Államé. Míg Magyarország 7 Mrd köbméterről tárgyal az oroszokkal, addig az E.ON összesen 47 Mrd köbméter földgáz vásárlásában érdekelt. Ettől függetlenül az oroszok nincsenek rászorulva az európai piacra, mert ez a mennyiség is eltörpül a többi szállítási desztináció földgázigényét figyelembe véve.

Horváth Tibor kifejtette továbbá, hogy támogatja az interkonnektorok építését hosszú távon, de csak akkor, ha a jelenlegi helyzettől eltérően valódi diverzifikáció valósul meg. Amíg minden irányból orosz gáz csörgedezik a szállítóvezetékekben, addig csak a diverzifikáció illúziójáról beszélhetünk.

Holoda Attila a MOL-csoport Eurázsiai Kutatás-Termelés igazgatója előadásában a hagyományos és nem hagyományos földgázkutatás és kitermelés kérdéseiről és az ezzel kapcsolatos sajátos magyarországi helyzetről beszélt. Magyarországon a bányászat jelentős elmaradásban van a keletkező igényekhez képest. Egyrészt hátrányként jelennek meg a korábban elhangzottak, miszerint 5 év kell ahhoz, hogy egy bánya elkezdhesse működését. Másrészt hiányt szenvedünk szakemberekben is, hiszen nincs a piaci igényeknek megfelelő oktatás, így szakember híján elég nehéz is lenne bármilyen kitermelésbe belefogni. A bányászat Magyarországon jelentős múlttal rendelkezik, a jövőt tekintve azonban kevésbé kedvező képet lehet festeni. Új, nagy készletek felbukkanása - mint például Algyő vagy Hajdúszoboszló - a jövőben már nem várható, így maradnak azok a területek, amelyeket már jól ismerünk. Ezekkel a területekkel nem az a gond, hogy ne lennének jelentős készletek elrejtve, sokkal inkább az, hogy a kitermelés nem mondható költséghatékonynak. A külföldi cégek jellemzően nem rendelkeznek olyan szaktudással, amellyel ezeket az ún. nem konvencionális forrásokat ki lehetne termelni, míg Magyarországon évtizedek alatt kialakult egy olyan know-how, amelyre számítani lehet egy ilyen projekt során. A források szűkössége és a geológiai meghatározottság a geológiai és műszaki ismeretek fejlesztését kényszerítette ki, amellyel mára komparatív előnyre tettünk szert külföldi cégekkel szemben. Hátrányként jelentkezik viszont a forráshiány, valamint a kutatás-termelés szabályozatlansága, amely nem teszi lehetővé a szakismeretek minél hatékonyabb felhasználását.

Hegedűs Miklós a GKI Energiakutató Kft. ügyvezető igazgatója általánosan elemezte Magyarország helyzetét és lehetőségeit. Kifejtette, hogy a makrogazdasági adatok azt mutatják, hogy a magyar gazdaság nem igényel olyan mennyiségű energiát, amelyre a jövőbeli tervekben építenek az energiapiaci szereplők. Hangsúlyozta továbbá a Kormány energiapolitikájához illeszkedve az alkalmazkodás szükségességét és a valós helyzet felismerésének fontosságát. Jelen piaci körülmények között, a gazdasági kényszerpályák meghatározottságában azt az utat kell választani, amelyik a legcélszerűbb Magyarország számára.

Medveczki Zoltán a HUPX Margyar Szervezett Villamosenergia-piac Zrt. vezérigazgatója előadásában a gáztőzsde indulásáról beszélt, valamit arról, hogy működésének milyen szerepe lehet az energiabiztonság területén. Bevezetésként megemlékezett az áramtőzsde egy éves működésének sikeréről és pozitívan nyilatkozott a gáztőzsdével kapcsolatos várakozásokkal kapcsolatban is. Medveczki Zoltán szerint a gáztőzsdében hatalmas fejlődési potenciál van, amely bizakodásra adhat okot. A sikeres működéshez az első lépés a kínálati piac kialakítása lenne, hogy lehessen versenyezni a keresletért. Ehhez még szükséges a tárolókapacitások teljes kihasználtsága, amely a likviditás szempontjából elengedhetetlen. A gáztőzsde sikeres működésének akadályát jelentik a 2015-ig hatályban lévő HTM-ek, amelyek megszüntetése felszabadítaná a piacot. A gáztőzsde bevezetése az integrált gázpiac megteremtését hozná magával és a villamosenergia piacra is jelentős hatással lenne. Ez ügyben a HUPX egyeztet a földgázpiaci szereplőkkel és folyamatosan elemzi a jogszabályi környezetet.

A konferenciát záró kerekasztal-beszélgetés során felszínre kerültek a fosszilis energiahordozók és a megújuló energiatermelés közötti koncepcionális ellentmondások. Dr. Kovács Attila az Európai Biogáz Egyesület elnökségi tagja azt kifogásolta, hogy a rendszerben csak a lehetséges kapacitások töredékével számolnak, illetve, hogy ezáltal figyelmen kívül hagynak egy jelentős munkahelyteremtő potenciált, amely segítene az elmaradottabb térségek munkanélküliségének felszámolásában. Tóth András az EFT értékesítésért felelős igazgatósági tagja ezzel szemben a fosszilis energiahordozók versenyképességét domborította ki. Méretgazdaságossági okokból jóval alacsonyabb áron lehet előállítani földgázból energiát, mint a megújulókból. Munkahelyteremtés szempontjából elméleti síkon patthelyzetet látunk, mivel hiába hozna új munkahelyeket a megújulók támogatása, ha az így előállított energia – pont az előbbiek miatt – drágább lenne. Az energia árának ily módon való növekedése ugyanúgy munkahelyeket veszélyeztetne. Gyakorlati oldalról pedig azért nem lehet vizsgálni a dolgot, mert hiányoznak a számok és elemzések a piacról. Ilyen körülmények között marad a parttalan vita, amely csupán az érdekek különbözőségéből fakad és nélkülözni kénytelen azokat az adatokat, amelyekre valódi racionális érvelést lehetne alapozni. Általános érv a megújulóknál, hogy az energia előállítása költséghatékony, mert az alapanyag többnyire ingyen van. Ezzel csak az a gond, hogy jelenleg egy légüres térben vizsgáljuk a kérdést, egy olyan helyzetben, amikor valódi piacról érdemben még nem beszélhetünk. Ha azonban felszabadul a megújulók piaca, a kereslet-kínálat törvénye szerint egész biztos, hogy átrendeződik a költségszerkezet. Az alapanyagnak hirtelen ára lesz, mégpedig olyan, amilyet a piac maga fog meghatározni. Mindezek csak elméleti kérdések, azonban már most látszik, hogy a megújulókkal kapcsolatos vállalások irracionálisak és minden gazdasági alapot nélkülöznek. Ezzel kapcsolatban ugyanazoknak az elemzéseknek és adatoknak a hiánya jelenik meg, amelyeknek a gazdaságosság alapjait is jelentenék.