Jelenségek és gondolatok a mai magyar sportról

Gyenge a magyar civil szféra

 A sport eredetét tekintve civil tevékenység. A civil szféra jól működő demokráciákban kiegyensúlyozza a hatalmat az állam és a társadalom között, ellenőrzi és felügyeli az államot, valamint fontos közvetítő szerepet tölt be az állam és a társadalom között. Nos, Magyarországon ez nem így van. A probléma az, hogy a civil szféra nem képes az autonóm működésre, nem képes kellőképpen betölteni azon lényeges társadalmi és gazdasági funkcióit, amelyek elengedhetetlen elemei a sport működésének. Az elmúlt 8-10 évben a felmérések szerint például megközelítőleg harmadára csökkent az aktív tagok száma az egyesületeknél, legyen szó akár versenysportról, akár szabadidősportról. Nem a civil szféra felügyeli az államot, hanem sokkal inkább az állam a civil szférát. Vajon a MOB mennyire civil és mennyire állami??

 Állam szerepe

 Az állam a rendszerváltástól kezdve azt deklarálja, hogy ő kiszáll a sportból, a sport finanszírozásából. Ehhez képest azt láthatjuk, hogy mintha az állam növekvő befolyást igyekezne érvényesíteni. Mindenkinek az az álma (vagy lehet, hogy mégsem?), hogy a magyar sport üzleti alapokon működjön, ahogy teszi ezt a nyugati országokban. Persze mindig is létezni fognak olyan sportágak amelyeknek a pusztán üzleti működésük – főként a nézői érdeklődés hiánya miatt – nem megvalósítható, de alapvetően az lenne a cél, hogy az üzleti működés felé mozduljunk el. Ezt nem lehet egyik napról a másikra, ezt csak fokozatosan lehetne, és tényleg nem minden területen! De az semmiképpen sem megoldás, hogy mindig mindenki mindent az államtól vár, hogy finanszírozza, és az állam állandóan segítő kezet nyújtson (lásd pl. TAO). A szabadidősportban is szükség van az államra, de arra is szükség lenne, hogy legyen hosszú távú szabadidősport-stratégia, egy pálya, amire ráállunk…

 Hosszú távú stratégia a megoldás kulcsa, keresletgenerálással

 Nagyon fontos lenne, minden téren, hogy legyen egy olyan stratégia, egy olyan koncepció, ami nem politikai ciklusokhoz kötött. Véleményünk szerint a (szabadidő)sportra való költés hosszú távú befektetés, és sajnos Magyarországon a vezetők alapvetően rövid távon, 4 éves ciklusokban gondolkodnak. A megoldás kulcsa a hosszú távú – akár 15-20 évben való – gondolkodás lenne. És a hosszú távú stratégiához, a megvalósítási tervben legyenek források is rendelve. Nem hisszük, hogy azonnal el kell szakadni az államnak a sport finanszírozásától, de fokozatosan el kellene tudnia szakadni. És ehhez keresletet kellene generálni!

 A magyarok sportban való aktív részvétele sajnos lényegesen alacsonyabb, mint Európa más országaiban és a kelet- közép-európai-régióban is csak a középmezőnybe tartozunk. Míg a versenysportban még mindig a sikeres országok közé soroljuk magunkat (lassan ez is kérdéses), addig a lakosság háromnegyede mozgásszegény életmódot folytat, s részben ennek eredményeként rendkívül rossz az egészségi állapota. Egy 2010-es felmérés szerint Magyarországon 100 férfiból 63, 100 nőből 49 túlsúlyos vagy elhízott.

 Nagyon fontos lenne a megfelelő színvonalú szolgáltatás, aminek következtében növekedhetne a kereslet. A cél az, hogy minél több ember váljon sportfogyasztóvá, akár mint aktív, szabadidejében sportoló, akár mint passzív, meccsre járó vagy a képernyők előtti néző. A fogyasztók számának növekedése piaci alapú bevételeket növel. Az üzleti működés lehetősége a fizetőképes kereslet nagyszámú és tartós meglétén nyugszik, a sport üzleti működésének elősegítésekor csupán a források és a kínálati oldal (pl. létesítmények) biztosítása nem elegendő. A probléma az, hogy a kínálat bővítése nem eredményez törvényszerűen keresletnövekedést. A megépített stadionokat és sportlétesítményeket hétről hétre meg kell tudni tölteni nézőkkel. A sport iránti kereslet bővülésével növekedne a fogyasztás, ezzel az egyes kínálati szereplők közötti verseny, amely a hagyományos közgazdaságtani logika szerint ismét a kereslet növekedését eredményezné.

 Szemléletformálás kellene

 Magyarországon kulcstényező lehet a szemléletformálás, az oktatás, a társadalmi célú marketing. A magyar embereknek még nincs a tudatában, hogy a szabadidőben való sportolásnak köszönhető jobb egészségi állapot miatt csökkennek az egészségügyi kiadásaik is. Még nincs meg a felismerés, hogy sokkal olcsóbb sportolásra költeni, mint orvosokra, gyógyszerekre.