A nők helye a szexualitás történetében

A szexualitásról való felfogások, viszonyulások és diskurzusok összességében sokat változtak, az eltelt évszázadok során. Minden kor megszabta azt, mi az a helyes viselkedés és közeledés, amely illendő, illetve elvárt, ha az ellentétes nemű emberek figyelemfelkeltéséről, elcsábításáról van szó.

Az, hogy számos társadalmi, gazdasági, és egyéb tényező miatt a két nem szexuális viselkedése meglehetősen közeledik egymáshoz, viszonylag új keletű, de szignifikánsan megfigyelhető jelenség.

Hosszú volt az út, amíg a nők is hasonló igényekkel, elvárásokkal léptek fel, mint amilyenekkel a férfiak bírtak.

A 19. században kialakult a szexológia tudománya,- melyet a korból kifolyólag még csak férfiak műveltek, akiknek konkrét elképzeléseik voltak a női szexualitásról is. Úgy gondolták, a férfiak koncentrált -, így sokkal erőteljesebb nemi ösztönökkel rendelkeznek; míg a nők vágya jóval inkább szétszórt, nem annyira erőteljes, így a különböző kísértéseknek is könnyebben ellen kell, hogy álljanak.  (McLaren)

Sőt, McLaren ennél is erősebben fogalmaz, amikor ezt mondja: „A szexológusok jelentős szerepet játszottak a fennálló nemi szerepek megszilárdításában, hiszen 'erotikus tényezővé' predesztinálták a férfias erőt, és a passzív női magatartást.” (McLaren, 146.o.)

A keresztény kultúrkörökben, melyek a lélek elsődlegességét hirdették, és a testre, mint a legfőbb bűnök forrására tekintettek, a szexualitást jelentőségét a lehető leginkább próbálták leredukálni. Ez gyakorlatilag a házasságon belüli, gyermeknemzés céljából történő aktust jelentette, amely egyik fél számára sem jelent kifejezett élvezetet. (Rubin).

A 20. században újabb elméletekkel bővült a női szexualitás kérdése. Különösen nagy vitákat generált Freud megközelítése, aki többek között a nőknek péniszirigységet, a férfiaknak kasztrációs félelmet tulajdonított. Nevéhez fűződik továbbá a vaginális orgazmus felsőbbrendűségének hirdetése, ezzel párhuzamosan a klitorális örömök becsmérlése, ami a mai napig vita tárgya nem annyira tudományos körökben, mint különböző női fórumokon. Később kísérletek folytak a női orgazmus folyamatának megismerésére, amely rejtettebb, kevésbé nyilvánvaló módja miatt inkább igényelt mesterséges körülmények közötti megfigyeléseket.

Az 1930-as években ezzel gyakorlatilag megalapozódott a női orgazmus fiziológiája, olyan nőgyógyászoknak köszönhetően többek között, mint Helene Wright, aki az orgazmus-készség növelésére fejlesztett ki különböző gyakorlatokat, vagy az amerikai Dickinson, aki átlátszó műpénisz segítségével tanulmányozta a női örömszerzés lehetséges módozatait.

Néhány évtizeddel később, Alfred Kinsey amerikai kutató segítségével nyert betekintést az amerikai és az európai közönség.  Kinsey többek között azt találta, hogy a megkérdezett nők leggyakrabban maszturbáció során élnek át orgazmust. Ami az anatómiai felépítést illeti, Kinsey megállapította, hogy abban nincsenek nagy eltérések férfiak és nők között. (Szilágyi Vilmos: Elméletek a női orgazmusról).

 Fordulópont következett be a védekezést illetően, a 20. század közepe táján megjelent fogamzásgátló tablettának köszönhetően. segítségével a nők szabadabb nemi életet élhettek, jelentősen csökkent a nem kívánt terhességtől való félelem. Ezzel szemben azonban, különböző törekvések irányultak arra is, hogy a patriarchális társadalmat, és a passzív nő képét fenntartsák a nyugati társadalmakban, ilyen volt például az 1953-ban Hugh Hefner által indított (és a mai napig a világ számos országában népszerű) Playboy magazin. 

A mai napig vita tárgyát képezi, hogy a hatvanas évek történései okoztak-e szexuális forradalmat, vagy sem. Egyfelől igaz ugyan, hogy a tabletta egyszerűbbé tette a védekezést, fontos azonban megemlíteni, hogy a születésszabályozás, - bár nem kémiai anyagokkal – de már a két világháború között is széles körökben megjelent. A két nem egyenlősége pedig egyértelműen nem valósult meg. (Szilágyi)

A hagyományos női szerepek azonban, amelyek kimerültek a feleség- anya- háztartásért felelős szerepkörökben egyre kevesebb rétegek számára jelentettek követendő példát a nyugati társadalmakban.

Hazánkban- a szocialista ideológiának köszönhetően a női egyenjogúság másként valósult meg. A kommunista propaganda erőletett emancipációval próbálta elérni az egyenlőséget, az addig uralkodó hagyományos női szerepet felváltotta a dolgozó nő alakja, aki képes szinte ugyanazon munkák elvégzésére, mint férfitársai.

A közelmúltban Tóth László által végzett, közvélemény-kutatás jellegű felmérés szerint a rendszerváltással beköszönő fogyasztói társadalom a magyarok szexualitáshoz való viszonyulását (is) eltolta a fogyasztói szemlélet irányába. Ami pedig a nőket illeti, válaszaik alapján jócskán megközelítették a férfiakat- már ami a szexuális viselkedést illeti. 

Számottevő időnek el kellett telnie, és jó pár gondolkodónak meg kellett születnie, mire a nemiség többé-kevésbé nyílt fórumokra került (legalábbis a „nyugati” kultúrkörökben), hasonlóan ahhoz, hogy a nők is beleszólhattak saját identitásuk, nemi vágyuk, kis túlzással szólva- a saját életüket érintő kérdésekben.

Felvetődik azonban egy kérdés, - amely objektívan nyilván nem válaszolható meg: azzal, hogy különböző kérdések nyilvánosságot kaptak, és a női viselkedés közeledett a férfiak által mutatott viselkedés felé, haladtunk-e érdemben a nemek egyenlősége felé?

Érdemes megnézni a kifejezetten nőknek, avagy kifejezetten férfiaknak szóló magazinokat. Ezek nyilván többfélék lehetnek, és különböző közönségnek szólnak, de észrevételem szerint – azon női magazinok alapfilozófiája, melyek kiemelten foglalkoznak a divat, szépség, szexualitás, karrier témakörökkel, egyértelműen azt közvetítik olvasóik felé, hogy tegyenek meg mindent az aktuális párjuk/kapcsolatuk érdekében. Kössenek kompromisszumot, képesek legyenek folyamatosan megújulni, alkalmazkodni stb.

A férfi magazinok „alaphangulata” ezzel szemben sokkal inkább arról szól, hogy érezzék jól magukat abban az állapotban, amelyikben éppen vannak. E jelenség okainak feltárása olyan kérdésekhez vezetnek el minket, hogy vajon a nők, vagy a férfiak gazdasági függősége számottevőbb, (illetve, lehet-e különbséget tenni) valamint, mekkora hatást gyakorolnak mindennapjainkra a XXI. században a több ezer éve jelen lévő nemi sztereotípiák.

Felhasznált irodalom:

Angus McLaren: Szexualitás a 20. században Osiris Kiadó Budapest 2002

Gayle S. Rubin: Elmélkedés a szexről, avagy megjegyzések a szexualitás politikájának radikális elméletével kapcsolatban In: Tóth László (szerk.):  A szex- Szociológia és társadalomtörténet Szöveggyűjtemény 2., Új Mandátum Könyvkiadó Budapest 1998.

Szilágyi Vilmos: Elméletek a női orgazmusról: http://www.szexualpszichologia.hu/cikk8.html

Szilágyi Vilmos: Korunk felismerhető trendjei a szexualitás terén: http://www.szexualpszichologia.hu/trendek.htm