Merchandising - "á la vízilabda"

Most, hogy vége a vízilabda Európa-bajnokságnak, talán érdemes lenne egy kicsit más szempontból is megvizsgálni ezt az eseményt. Ne menjünk messzire, maradjunk a saját érdekeinket elemezve. A vízilabda egy olyan sportág, amelyet bátran állíthatjuk, hogy hazánkban sokan szeretnek. A válogatott eseményeket kifejezetten nagy érdeklődés követi és ez a szó szoros értelmében határtalan. Játsszon a válogatottunk itthon vagy külföldön, még a „világ végén“ is vannak magyarok, akik létszámban is és hangerőben is ellepik a lelátókat. Milyen jó érzés is ez!!!

Beöltöznek, kifestik magukat, hangzavart csinálnak, különböző városnevekkel ellátott magyar zászlókat lobogtatnak, és sok-sok ember visel ilyen-olyan „Hungary“ felirattal ellátott pólót. Azonosulnak egy csapattal, egy országgal. De miért nincs szinte senkin vízilabda válogatottas póló vagy a szövetség logójával és támogatóival ellátott akármi? Hát, csak azért mert ezeket nem lehet megvásárolni. Akkor nézzük is meg miért lenne jó és miért nem, ha ezeket kereskedelmi forgalomban is lehetne kapni.

Kezdjük a „nem jó“ részével. Hát, mit is írjak ide? Hogy akárki nem hordhatja, mert rajta van a Hungary felirat? Vagy, hogy nem túl elegáns ebben lemenni a piacra bevásárolni és utána a fogadóiroda előtt meginni egy sört? Valóban nem erre találták ki ezeket a pólókat és a hasonló kiegészítőket, de azt hiszem látott már más is ilyen helyzetben embereket más országok, különböző sportágainak cuccában. Mellesleg még nem hallottam, hogy ezeknek a sportfelszereléseknek lenne viselési szabályzata. Azt hiszem elég, ha kifizetik őket, hisz a cél minél többet eladni.

Most akkor jöjjön a "miért lenne jó, ha kapható lenne” rész. A merchandising első sorban növeli a szurkolói lojalitást a klub és/vagy a sportoló iránt. Ez nagyjából azt jelenti, hogy ha már vettem ilyen mezt, akkor fel is veszem és megnézem a csapatom meccsét. Mert ez az én csapatom és a csapatom én vagyok, mert ugyan olyan mezem van. Nehéz nem visszatérni a labdarúgáshoz. Vegyük például Cristiano Ronaldót, akinek a 94 millió eurós vételi ára megtérült, csak a mez eladásból. Persze ennek a sportágnak és sportolójának sokkal nagyobb a piaca, de azt hiszem Magyarországon a vízilabda népszerűsége sem elhanyagolandó. Sanszos, hogy a sportág bevételt is tudna ebből produkálni. Szóval a jelen anyagi helyzetben, véleményem szerint nagy luxus, akár 1 forintot is kiengedni a kezünkből.

Vagy csak gondoljuk el, milyen jól nézne ki, ha a magyar szurkolók nagy része egyforma vagy legalább hasonló, a sportághoz köthető felszerelésben jelenne meg. És akkor még nem is beszéltünk a szponzorok megjelenési lehetőségeiről. Mindamellett, hogy a pólókon – vagy legyen az bármilyen más logóval ellátott termék – nyereséget is lehetne realizálni, a vásárló önként vállalná reklámfelület szerepét is. Aki szurkolás közben, otthon a TV előtt vagy akár a helyszínen, de még az is előfordulhat, hogy egy vendéglátóhely pultjánál, mindig büszkén vállalná és csókolgatná a mezt, ami rajta van, pár apró szponzori logóval együtt. A szponzor pedig örül ám, ha szem előtt van.

Ez a „nem lehet vízilabdás felszerelést venni” probléma természetesen a klubbokra is ép úgy érvényes, tisztelet a kivételnek. Ember legyen a talpán, aki meg tudja ajándékozni a barátait, szeretteit a kedvenc vízilabda csapatának bármijével, ugyanis nem kapható.

A megoldás, válogatottnak vagy élvonalbeli csapat tagjának kell lenni, és egy utazásnál „elveszíteni“ ezt-azt, amit majd a célszemély szülinapra, aláírva nagy szeretettel el is fogad. Hát igen. Szerintem Ronaldóék nem így csinálják.

Talán most már azért ez is kezd valamelyest változni, de úgy tűnik még a magyar bajnokság élvonalbeli csapatai is jelentéktelennek tartják ezt a bevételi lehetőséget. Kár! Igaz ez azért némi logisztikai plusz feladatot is jelentene, de befektetés nélkül nincs nyereség. Vagy ha igen, akkor a lap alján szívesen várom az ötleteket a hozzászólások résznél.

Galéria