Don Giovanni - "Az operák operája"

A Don Giovanni Mozart kétfelvonásos operája, amely talán az egyik legismertebb és legtöbbet játszott mű az operairodalomban. A híres Don Juan témát feldolgozó opera úgynevezett dramma giocoso, azaz játékos dráma, vagyis tulajdonképpen félig meddig komédia is és tragédia is. A darab telis tele van apró vicces jelenetekkel, komikus emberi tulajdonságok megjelenítésével, ugyanakkor már a nyitány alatt érezni lehet a sötét végkifejletet. Az első jelenet halálos kimenetelű párbajjal indul, a gyilkos elmenekül, mi pedig érezzük, nem lesz jó vége annak, hogy az egyébként sármos és jóvágású főhős öntörvényű módon, se embert, se törvényt nem tisztelve éli világát. A női szívek rabul ejtése és a strigulák gyűjtése első látásra még szórakoztató is lehet, de az emberi élet kioltása már nem gyerekjáték. Ez a nyugtalanító érzés pedig végigkísér minket az operán, egészen a méltó büntetést elhozó végkifejletig.

A Don Giovanni tulajdonképpen azért is érdekes, mert a címszereplő mellett gyakorlatilag mindenki főszereplőnek tekinthető. Ezért ezúttal nem az opera egyes felvonásait ismertetem, hanem az egyes karakterek bemutatásán keresztül vázolom a cselekményt.

A 17. századi Sevilla-ban játszódó történet idén decemberben egyébként a Magyar Állami Operaházban is megtekinthető.

Don Giovanni

A címszereplő főhős nem tisztel se istent, se embert. Fittyet hány minden törvényre. Nem hallgat a baráti szóra. Öntörvényű, aki élvezi a pénzzel és ranggal járó szabad életet. Rajongva imádja a nőket, de csak ideig óráig. Minden eszközt bevet a kiszemelt nő megszerzéséhez, nagy gyakorlata van a csábításban, a nők rajonganak érte, azonban miután vadászösztönét kielégítette, hamar megunja az új szerzeményeket, és máris újabb vad után néz. Már több száz hódítással büszkélkedhet, a kalandokkal azonban nem tud betelni. Emiatt számos kellemetlen helyzetbe kerül, amiből csak kreativitásának és szinte pofátlan szemtelenségének köszönhetően tud kiszabadulni. Az egyre kínosabb és veszélyesebb helyzetekből azonban sosem tanul. Változni nem hajlandó, inkább meghal, minthogy lemondjon erről az önfeledt, kötetlen, változatos, színes és kalandos életről.

Leporello

Don Giovanni hű szolgája rendkívül elégedetlen. Kezd nagyon elege lenni abból, hogy az ura állandó kalamajkába keveredik, amelyből neki kell kisegítenie őt, sokszor a saját kárára. Amikor Don Giovanni egyik kalandjából párbajjal kényszerül menekülni, melynek során megöl egy embert, akkor Leporellonál majdnem betelik a pohár, ott akarja hagyni a gazdáját, de végül tisztes jutalom ellenében mégis marad a helyén. Noha nem Leporello csábítja el és hagyja magukra a nőket, és vér sem tapad a kezéhez, mégsem lehet azt mondani, hogy erkölcsileg feddhetetlen, hiszen a pénzért mégis hajlandó szemet húnyni Don Giovanni törvénytelensége és erkölcstelensége felett, és noha többször is figyelmezteti gazdáját a helytelen életmódra és annak következményeire, mégsem eléggé erős jellem ahhoz, hogy döntést hozzon, és új gazdát keressen magának.

Donna Elvira

Noha Donna Elvira nem Don Giovanni felesége, hanem csupán egyike a férfi hódításainak, mégis ő a tipikus szerető hű „feleség” megtestesítője, aki bár szenved a férfi galád tettétől és bár őrlődik a harag, a gyűlölet, bosszúszomj, és a szeretet, aggodalom, vágy között, mégis azt érezni, hogy végső soron megbocsátja a férfi minden tettét. A végsőkig könyörög neki, hogy változtasson az életmódján, nehogy baja essen, hiszen szereti és aggódik érte. Donna Elvira néha bosszúszomjas, meggyalázott, becsapott nő, máskor olyan, mint egy édesanya, aki megvédi a naiv, ártatlan nőket a nagy hódítótól, olyan, aki szolidáris a nőtársaival, aztán pedig kicsit szerencsétlen is, mert mindig hisz a férfinak, és hagyja magát becsapni nem egyszer, nem kétszer, hanem nagyon sokszor, és azáltal sajnálatra méltó és szerethető figura is egyben.

Donna Anna

Az opera története azzal indul, hogy Don Giovanni menekül Donna Anna hálószobájából. Úgy tűnik, erőszakot próbált tenni a lányon, ezért üldözi őt most a dühös apa, aki nem más, mint maga a kormányzó. Mialatt a két férfi párbajozik egymással, addig Donna Anna az éjszaka közepén, hálóruhában próbál segítséget kérni jegyesétől, Don Ottaviótól. Mire azonban visszatérnek, addigra Don Giovanni eltűnik, és csak a kormányzó halott testét találják meg. Egyikőjük sem tudja, ki lehetett az erőszaktevő és a gyilkos, mivel Don Giovanni álruhában volt. Donna Annának nincs más vágya, mint rátalálni a gyilkosra és megbosszulni a tettét, ezért megesketi szerelmét, hogy megtalálja a tettest és revansot vesz rajta. Később Donna Anna elmeséli Don Ottavionak, hogyan próbált rajta erőszakot tenni az idegen, de nem egészen egyértelmű, hogy valóban erőszakról volt-e szó. Elképzelhető ugyanis, hogy Donna Anna szívét is rabul ejtette az idegen.

Don Ottavio

Donna Anna jegyese igazán szerelmes választottjába. Tisztelettel és szeretettel bánik a nővel, lesi minden kívánságát, és igyekszik eleget tenni a kéréseinek. Így van ez még akkor is, amikor Donna Anna idő közben felismerni véli Don Giovanni-ban édesapja gyilkosát, és arra kéri jegyesét, hogy álljon rajta bosszút. Don Ottavio nem teljesen biztos abban, hogy Don Giovanni az elkövető, mégis igyekszik szerelme kedvét lelni. Néha úgy tűnik, hogy Don Ottavio túlságosan is jól nevelt fiatalember, aki legtöbbször Donna Anna kísérőjeként tűnik fel, és nem önálló személyiségként. Csupán egyszer töri át a jólneveltség határait, amikor Donna Anna szemére veti, milyen kegyetlen, hogy állandóan újabb és újabb akadályok elé állítja őt, és folyton arra kéri, hogy halasszák el esküvőjüket. Don Ottavio sosem jelenik meg harcos férfi képében. Donna Anna becsületéért a kormányzó párbajozik, és Don Giovannit sem ő teszi el láb alól, hanem a kormányzó szelleme.

Zerlina

A szép és bájos parasztlány épp az esküvőjére készül leendő férjével, Masettoval és barátaival, amikor megjelenik Don Giovanni, aki egyből elkápráztatja a lányt udvarlásával. Zerlina hiszi is meg nem is, hogy egy nemes ember komoly érzelmekkel közeledhet felé, mindenesetre belemegy a játékba. Azt nem tudni, hogy az udvarlás végül milyen ereménnyel zárul. Annyi biztos, hogy Zerlina végül sikoltozva kér segítséget, amikor Don Giovanni-val kettesben marad..Zerlina tisztában van a női praktikákkal. Miután elcsábult Don Giovani-nak, utána megpróbál viszamenni Masetto-hoz, és nagyon jól tudja, milyen eszközökkel tud visszaférkőzni a féltékeny és megbántott jegyese szívébe. Zerlina szereti az együgyű, de jószívű Masettot. Amikor a férfit megverik, akkor gondoskodó szeretettel veszi körbe, simogatja, szeretgeti, babusgatja a pórul járt Masettot. Kedves, bájos idill jelenik meg előttünk, a család melegét lehet érezni.

Masetto

Picit félnótás, kicsit egyszerű parasztember, aki nagyon szereti a kedvesét. Persze annyira nem buta, hogy ne vegye észre, mi Don Giovanni terve a jegyesével, de paraszt lévén nem tud mit tenni egy nemes emberrel szemben. Amikor azonban az úr túl messzire megy, akkor fegyvert fog, és igenis bátor ahhoz, hogy elkapja a gonosztevő grabancát. Az persze más kérdés, hogy Don Giovanni végül jól becsapja, és még alaposan meg is veri, dehát ő pontosan ezért olyan nagyon szerethető figura.

A kormányzó

Donna Anna apja az, aki az opera elején párbajra hívja Don Giovannit a lánya becsületét ért sérelem megtorlása céljából, de végül alulmarad a harcban, és meghal. A kormányzó csak az opera végén jelenik meg ismét, mint szellem, aki magával viszi Don Giovannit a pokolra.