Párna biznisz

Sokat gondolkozom (kábé 17 éves koromtól...) , mi is lenne az a tevékenység, amiben igazán örömömet lelném. Nagyon sok helyen dolgoztam az utóbbi években, tv-ben, iskolában, irodában, hivatalban, de még így 27 évesen sem találtam meg az álom munkát. Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ebben a cipőben jár, és én még örülhetek, hogy legalább van egy hobbim, amiben boldogságot lelek.

De még mindig nem adtam fel a reményt, hogy napi 8 órán át legyek flow-ban. :-)

Viszont arra jöttem rá, hogy ez nem úgy megy, hogy kipattan holnap a fejemből az ötlet, és akkor onnantól megvan a tuti biznisz. Erre tanulság a szüleim története is.

Amikor kicsik voltunk, Anya és Apa valahol külföldön nyaralás alatt egy kirakatban láttak egy párnát. Anya beleszeretett egyből, de sajnos túl drága volt, úgyhogy nem vették meg, de az én okos fizika tanár Apukám addig törte a fejét, amíg ki nem találta, hogy hogyan lehet kiszabva, megvarrva.

A végeredmény egy sablon lett karton lapra. Ezzel varrták az első párnát. Aztán jött a karácsony, és fiatal házasként nem akartak egy vagyont költeni ajándékokra, így ismét elővették a sablont, és párnát készítettek ajándékba az ismerősöknek, barátoknak.

Mivel ez a párna akkor nagyon különleges volt, így tényleg nagy sikert aratott. Nem sokkal később Anya kolléganője elküldte a saját szőtteseit zsűriztetni a Képcsarnokba, és a dobozba belerakta Anya párnáját is, hogy szép háttér legyen a szőtteseknek, meg kitöltse a dobozban a helyet. Aztán jött a hír, hogy Anya párnáját is lezsűrizték. Innentől pedig beindult a biznisz is, a fehérvári fő utcai galéria/ajándék boltban árulták, és később több helyen is. Anyáék pedig éjjel-nappal varrták a párnákat, a nagymamák is besegítettek, ki miben volt jó.

Abban az időben ez nagyon jó kis fizetés kiegészítés volt pedagógus szüleimnek. Nekem ez arra példa, hogy az életben véletlenül adódnak ilyen lehetőségek, és nem feltaláló módjára pattan ki a szikra.

A bátyám is ugyanígy fogott bele a kürtős kalács sütő gyártásba. Egy barátja vett egy gépet, ami nem működött jól, a műszaki zseni tesóm meg úgy megjavította, hogy csinált egy jobbat. Először csak havi 1 gépet adott el, ma már heti 3-5-öt vesznek tőle, és a világ minden pontjára adott el sütőt (Japán, USA, Kambodzsa, Egyiptom, Ausztrália, stb.) Szóval ezt is a véletlen hozta.

Nagyon bízom benne, hogy eljön hamarosan az én párnám/sütőm bármi is legyen az.Íme egy apróság, ami mostanában készült. Szalaghímzéssel díszített lánc a Galériában.

szerző: Péterfavi Kata