Írástanulás csupa nagybetűvel

Tegnap kotorásztam a szekrényemben. És találtam valamit vagy inkább valamiket... Régi füzeteket. A legrégebbi 22 éves. A kisdiák, aki az ákombákomokat írta, közelít a harminchoz.

1990. szeptemberében részt vettem egy továbbképzésen, ahol az egyik foglalkozást Romankovics András tartotta. Itt hallottam először a késleltetett írástanításról. Gondoltam, ez nekem való, és azonnal ki is próbáltam. És a módszer nem eresztett egészen 2006-ig, amikoris búcsút mondtam az alsó tagozatos tanítónéniskedésnek és áttértem az informatika oktatására. De ez már másik történet.

A késleltetett írástanítás módszere abból a megfigyelésből építkezik, hogy az óvodáskorú gyerekek nagy része már megbarátkozott a nyomtatott nagybetűkkel, de legalábbis a nevét le tudja velük írni. Miért ne használjuk ki azt, ami már ismerős a kisgyerek számára? Így szeptembertől szépen sorra megismerkedtünk a nyomtatott kis- és nagybetűkkel, és a füzetbe pedig a tanult nyomtatott nagybetűkkel írtuk a szavakat, mondatokat. És láss csodát! Ment mint a karikacsapás! A nagybetűkkel az írás könnyű volt, így rengeteg időnk maradt az oldasásra. És mire eljött a második félév, már az írott betűk sem okoztak gondot a nagybetűkön megedződött kis kezeknek.

Ma felkerültek a füzetek a facebookra, kíváncsi leszek a gazdájuk megismeri-e őket!

Galéria