Ismerd meg személyiséged! - Energetikai típusok - 1.rész

Nyomtatóbarát változat
Oktatás
személyiségfejlesztés
érdeklődő szintű
Ismerd meg személyiséged! - Energetikai típusok - 1.rész

Általában két módon jutunk pszichikus energiához: magából az Univerzumból,
vagy emberi szerepeink révén másoktól.A legtisztább, legtöbb és legjobb energia
az Univerzumból származik, azonban ahhoz, hogy azt hasznosíthassuk, ki kell lép-
nünk a szerepünkből, amelyet a társadalomban való együttélésünkben vettünk
magunkra.
Az energiaszerzésben három pozíciót foglalhatunk el:
Felnőtt – ez esetben tiszta energiát veszünk fel.
Gyermek és szülői – másoktól szerezzük az energiát.
Utóbbi kettőhöz négy személyiségtípus tartozik, előbb az előbbihez (gyermek),
majd az utóbbihoz (szülő) tartozó két típust mutatom be.


Szegény Én  (passzív-gyermeki)

Ő borúlátó, panaszkodó, szenvedő és folyamatosan az áldozat szerepét játssza.
Igyekszik mások együttérzését elérni, így nyer energiát.Legyőzöttnek, tehetetlen-
nek, kihasználtnak mutatja magát, mert belül úgy érzi, nincs elég ereje tevéke-
nyen kézben venni a sorsát.Előzékenyen viselkedik, másokat maga elé enged,
áldozatokat hoz, kiszolgáltatottnak mutatja magát.Könnyen megbántódik, belül
azonban forr és dühös.Nem vállalja a felelősséget, hanem mindig a körülmények
által elnyomott, irányított embert játssza.
Szereti felhívni helyzetére mások figyelmét, de igazi megoldásokat nem akar,
mert ha gondjai megoldódnának, nem tudná tovább játszani a szerepét és elveszí-
teni energiaforrását.Folytonosan függőségi és kiszolgáltatott helyzetekbe kerül,
azt a kényelmes helyzetet választja amelyben  nem kell döntenie és másokra
foghatja: nem hagyják.
Felnőtt korára ösztönösen olyan helyzeteket keres, amelyben engedelmességre
és alkalmazkodásra van szükség.Így átadja az irányítást és a felelősséget, de
belül szabadságra vágyik és másokat vádol.Igazából sohasem hódol be teljesen,
gyakran megbántott, vagy megsértett.Valahogy úgy intézi a dolgokat, hogy
a siker előtt valami közbejöjjön, ne érjen el nagy eredményt, hogy elárultnak,
becsapottnak, vagy kihasználtnak érezhesse magát.Sokszor megfélemlítő típu-
sokat gyűjt maga köré, hogy igazi áldozat lehessen.

Zárkózott  (passzív-gyermeki)

Ő egy igazi rejtőzködő típus.De nem azért rejtőzködik, hogy ne vegyék észre,
éppen ellenkezőleg, azért, hogy felfigyeljenek rá.Szereti magát nehezen meg-
közelíthetőnek, titokzatosnak mutatni, mert tudat alatt azt hiszi, mások majd
megpróbálják feloldani elszigeteltségét.Ha ez bekövetkezik, továbbra is távol-
ságtartó marad, hogy mások tegyenek erőfeszítéseket a megismerésére, mert
ezáltal rá irányítják energiájukat.Szeret a háttérbe húzódni, saját gondolatvilá-
gába elvonulni.Visszahúzódik és távolságot tart, attól félve, mások rájuk kény-
szerítik akaratukat.Megfigyel és elemez, saját belső világában folytatja küzdel-
meit, kételyeit.Sokszor elutasít, vagy elszalasztja a lehetőségeket.Gondosan
vigyáz arra, nehogy kizökkentsék világából, kellemetlenül érinti ha „csak úgy”
megszólítják, ilyenkor szinte azonnal páncélt húz.
Gyermekkorban valószínűleg kevés lehetőséget kapott az önérvényesülésre,
ezért felnőttként fontos számára a szabadság és függetlenség.Nem szívesen
kérnek segítséget, gyakran a vallatók kérdéseit várják, így szerezve energiát.
Hajlamos rá, hogy sajnálja magát, ne vállalja a döntések felelősségét és nem
utolsósorban, senkit se engedjen igazán közel magához.

Vallató (aktív-szülői)

Ő a tökéletes kritikus.Folytonosan figyel, és keresi a hibákat.Rengeteget kér-
deznek, megkérdőjelezve mások tevékenységét, gondolatait.Logikájával, ér-
velésével, intelligenciájával vonja a figyelmét magára és egyben szellemileg
manipulálja környezetét.Könnyen zavarba hozza az embereket, hajlamos
csipkelődő és cinikus megjegyzéseket tenni.
Tévedhetetlennek tűnő okfejtéssel igyekszik nézeteit, véleményét kifejteni.
Gyakran rosszindulatúan aláássák mások elszántságát, küldetéstudatát, saját
elveikből kiinduló „megkérdőjelezéssel”.Tudják, hogy minél jobban megvi-
lágítják a valódi, vagy vélt hibáinkat, annál jobban igyekszünk megfelelni.
Azonban mennél inkább igazoljuk önmagunkat, annál több energiát áramol-
tatunk feléjük.Jelenlétük ezért sokszor kellemetlen lehet, mert úgy érezhetjük,
valaki folytonosan figyel és ellenőriz.
Az ő esetükben a szülő, vagy szülők valószínűleg zárkózottak voltak, vagy
egyszerűen nem értek rá vele foglalkozni, ezáltal a gyermeknek a kérdezőskö-
dés, vagy akár a hibakeresés lehetett az egyetlen módszere, hogy megszerez-
ze a figyelmüket.

Megfélemlítő (aktív-szülői)

Az a típus, aki uralni akarja környezetét.A vallatóhoz képest ő fizikailag is
félelmet, szorongást kelthet más emberekben.Szeretnek parancsolni, uralkodni,
olykor a fizikai erő alkalmazása sem áll távol tőlük.Sokszor kényszeríti másokra
akaratát akár fenyegetéssel, vagy erőszakkal.Megjelenése és viselkedése is
gyakran félelmet keltő.
Előfordul, hogy hangulati kitörésekkel, hangoskodva, a düh felhasználásával
irányítják magukra a figyelmet és így szerzik az energiát.Tekintélyét, rangját,
vagy pozícióját kihasználja, elvárja hogy mások úgy cselekedjenek ahogy ő
fütyül.Mivel énközpontú, nem tűri az ellentmondást, hajthatatlan és osztatlan
figyelmet követel.Az emberek aggódva figyelik mi lesz a következő lépése,
mit fog tenni és így áramoltatják feléjük az energiát.
Ha valakit megfélemlítők neveltek gyermekkorában, akkor felveszi a szegény
én szerepét, vagy ha ez nem sikerül, felnőttkorára ő is magára ölti az agresz-
szív, megfélemlítő szerepét.


Hogyan vegyük észre a szerepjátékot magunkon?

Ha valaki elolvassa az iménti négy típus jellemzőit, azonnal feltűnik, milyen
negatív mindegyik az emberi kommunikáció szempontjából.Azonban le kell
szögezni, hogy legtöbb esetben ez a viselkedés nem tudatos.Az ember a szerepe
által energiához jut és ez elégedettséggel tölti el.Csakhogy ezen akciókban az
energia forrása a másik ember.Így valaki gyengül, más erősödik.Vajon melyek
azok az esetek, amikor biztosak lehetünk abban, hogy másoktól akarunk energiát
szerezni?
Minden eset, amelyben magadra akarod irányítani a figyelmet, azzal a tudat alatti
szándékkal, hogy energiát szerezz.

- ha azt akarod elérni, hogy együttérezzenek veled, vagy sajnáljanak
- ha azt akarod, hogy békén hagyjanak, de valaki folyamatosan foglalkozzon veled
- ha mindenáron meg akarsz győzni másokat
- ha csak akkor érzed jól magad, ha rád figyelnek
- ha megpróbálsz – akár úgy, hogy a lelkiismeretre hatsz – bűntudatot ébreszteni
- ha azt várod el, hogy komoly erőfeszítéseket tegyenek a megismerésedre, miköz-
   ben igyekszel „titokzatosnak” maradni
- igyekszel másokban kételyt ébreszteni, megtalálni a gyenge pontjukat
- rá akarod erőltetni a döntésedet másokra, vagy alárendelni a céljaidnak
- panaszkodsz, kifogásokat keresel saját érvényesülésed ellen, és – látszólag -
  feláldozod magad
- tudásod és képességeid ellenére is visszahúzod magad, azt várod mások vegye-
   nek észre és méltassanak
- kritizálsz, de nem építően, és faggatsz másokat a saját kíváncsiságod kielégíté-
   sére, vagy azért, hogy elismerjék szellemi fölényed
- hangulatváltásaid és jó-rossz kedved ingadozásával manipulálod környezeted
- elhárítasz minden felelősséget, csak olyan tevékenységet végzel, amelyben
  nem kell igazi döntéseket hozni
- nem engedsz közel magadhoz másokat, mert félsz, ha beléd látnak befolyásolnak
- nem fogadod el mások igazát, vagy rosszindulatú meg jegyzéseket teszel
- hangoskodsz, vagy mindenáron át akarod venni a kezdeményezést, mert tudat
  alatt attól tartasz: különben mások fognak irányítani

El kell mondani azt is, hogy bizonyos helyzetekben az emberek képesek másik
szerepet felvenni, mint amit általában használnak.De utána ismét az uralkodó
szereptípushoz térnek vissza.
Az is lehetséges, hogy valaki az egyik szülőjével egyik, másikkal szemben pedig
másik energetikai szerepet játszik, ez esetben felnőttkorban nagy valószínűséggel
túl tud lépni ezen energiaszerző módszereken.


Energetikai személyiségtípusok a párkapcsolatokban

A párkapcsolatok 90%-ánál az ellentétpárok kerülnek össze ösztönösen, mert
így energetikailag kiegészítik egymást.Azaz egy zárkózott típusú nő, vagy férfi
vallató típusú férfit vagy nőt vonz magához, míg egy szenvedő én típusú nő,
vagy férfi megfélemlítő férfit, vagy nőt, és fordítva.
A kiegészítő hatás miatt ezek a kapcsolatok eleinte mindig jól működnek.Az
idő múlásával az energiaszint már nem olyan magas és – hacsak nem kezdik el
használni az univerzális energiákat – szerepjátszás által biztosítják azt.Amikor
megszűnik a kapcsolat, energiahiány lép fel és a következő kapcsolat ugyan-
olyan jellegű lesz, mert ugyanazt a szerepet veszi fel, ami – ideiglenesen ugyan –
de feltöltődést okoz.És ez egyben a magyarázat arra is, miért kerülnek az
emberek ugyanolyan előnytelen kapcsolatokba újra és újra.
Amikor nem az ellentétpárok kerülnek össze, hanem pl. egy megfélemlítő
és egy zárkózott, akkor a zárkózott valószínűleg változni fog a szegény én
irányába, vagy ha erősebb jellem, az is lehet, hogy a megfélemlítő eltolódik
a vallató típus felé.
Abban az esetben amikor azonos típusúak kerülnek össze, előbb-utóbb az
egyik félnek engednie kell, vagy mindkettőnek felismerni a szerepjátszás
hátrányait.Az az állapot, amikor valamelyik fél enged, bizonyos ideig mű-
ködő, azonban, ha nem tud kilépni a gyermeki vagy szülői állapotból a fel-
nőtt én állapotba, akkor előbb-utóbb konfliktusok lépnek fel.

folyt. köv.


Ne legyél olyan, mint a többi ember - Tedd meg és élvezd!



Hozzászólások

Szerintem nagyon kevés ember van, aki egyértelműen 1 típushoz tartozik.

Mi az, hogy az egyik ember energiát kap, a másik energiát veszít? Biztos, hogy mindig megtérül a mások energiájának megszerzésére fordított energiabefektetésünk? Ha nem, akkor hova lesz az energiánk?

Ezt az energiaszerzési módot nem értem:
"ha azt akarod, hogy békén hagyjanak, de valaki folyamatosan foglalkozzon veled"
Vagy azt akarom, hogy békén hagyjanak, vagy azt, hogy valaki folyamatosan foglalkozzon velem. Szerintem ez ellentmondás, én nem tudom egyszerre elképzelni ezt a kétféle érzést egy emberben.

Az energiaszerzési módok listája szép hosszú lett, valószínűleg teljes is, de elég sok olyan van közte, ami csak nagyon kevés emberre jellemző, vagy ami mindenkivel előfordul ugyan, de csak ritkán.

A párkapcsolati témához nem tudok hozzászólni, de kétlem, hogy ilyen egyszerű lenne. És ez megint azon a valószínűtlen feltételezésen alapul, hogy vannak tiszta embertípusok.

Akik még nem érték el a "felnőtt én" szintjét, emberi kommunikációjuk során valamelyik személyiségtípust testesítik meg.Általában van egy, amelyiket a "legprofibb" módon játsszák.Majd mindannyian játszottuk , vagy játsszuk valamely szerepet életünkben.
A zárkózott személyiségtípusnak van egy olyan érdekes jellemvonása, hogy egyrészről azt akarja hagyják békén, másrészről arra vágyik, valaki akarja megismerni és felfedezni.

Erről a besorolásról még nem hallottam, próbáltam rákeresni, hogy bővebben olvassak róla, de nem igazán találtam semmi értékes információt ezzel kapcsolatban a neten sem. Ezért most felveszem a „vallató” szerepét és kérdezek. Kérdéseimet nem a kétkedés, csupán az információhiány motiválja. Van, aki elérte a „felnőtt én” szintjét? Aki elérte már nem játssza többé egyik szerepet sem? Mi jellemző a „felnőtt én”-re? Azt mondod, ezek a szerepek nem tudatosak, és ha ilyen módon jutok energiához, az elégedettséggel tölt el, míg a másik gyengül. Én csak azt veszem észre, hogy jól érzem magam, és mivel nem tudatos ez a viselkedés, eszembe sem jut, hogy változtatnom kellene, hiszen a másik energiavesztése sem valószínű, hogy tudatosul bennem. Lehet, hogy ez nem látszik amíg együtt vagyunk, csak utána enged le, mint egy lufi. Más a helyzet, ha én veszítek energiát, ezt nyílván érzem, ebben az esetben már tudok változtatni, feltéve, hogy a személyiségtípusom ezt megengedi, vagyis az erősebb típusok valamelyikébe tartozom, és ki merem mondani, hogy valami nem jó, van bátorságom változtatni. Megpróbálom kerülni azokat az embereket, akik ilyen hatással vannak rám, vagy megpróbálom más irányba terelni az illetőt. Ezekre voltak példák az életemben, tényleg tapasztaltam, hogy léteznek olyan emberek, akik elszívják mások energiáját, és vannak olyanok is, akik közelségében jól érzem magam, feltöltődöm, még a testi fájdalom is elmúlik. Mikor jól érzem magam valaki társaságában, az feltétlenül azt jelenti, hogy én elveszem az Ő energiáját, vagy ez lehet kölcsönös, adok-kapok? A párkapcsolatoknál leírt gondolatok elég ijesztően hatnak, nyilván az az ideális, ha két „felnőtt én” típus kerül össze, de szerintem ennek az esélye nagyon minimális. Ahhoz, hogy működőképes legyen tehát egy viszony, az egyiknek engednie kell, megalkuvónak kell lennie, változtatni kell a viselkedésén, de akkor hol van az, hogy úgy fogadjuk el egymást, ahogy vagyunk? A másik lehetőség egy kapcsolat tartósságára, ha valaki örökre benne marad valamelyik passzív szerepben és elviseli, hogy a partner uralkodjon felette, hát ez sem egy vonzó lehetőség, persze biztos vannak ilyenek is, akik szerepüknél fogva ezt „igénylik”, bár nekik valószínűleg minden emberi kapcsolatuk ilyen. Nehéz elképzelni, de biztos vannak lelki mazochisták is. Megint elgondolkodtattál…

Igen, vannak akik a felnőtt én szintjén élnek.A felnőtt én-ről a következő
részben lesz szó.Amikor jól érzed valaki más társaságában, az lehet kölcsönös.Ahhoz, hogy két felnőtt én kerüljön össze, nagy az esély, ugyanis hasonló frekvencián "rezegnek".

Nem hinném, hogy mindig mindenki szerepet játszik. Az emberek legtöbbször inkább önmagukat adják. És azt sem hiszem, hogy tudattalaonk a szerepek. Az emberek viselkedését befolyásolja ugyan a tudattalan, de legnagyobb részben tudatosan viselkednek. Szerintem a tudatalatti szerepe túl van értékelve a pszichológiában és a személyiséggel foglalkozó más szakterületeken. A "tudattalan szerepjátszás" pedig azért ellentmondás, mert éppen a szerepjátékhoz kell a leginkább tudatosnak lennünk. Persze akkor is lehetünk tudatosak, ha őszinték vagyunk, magunkat adjuk, de ha szerepet játszunk, arra figyelni kell, az nem lehet tudattalan.

(Napok óta gondolkodtam, hogy leírjam-e ezeket, mert ez elég kemény kritika, és éppen a bejegyzésed lényegébe kötök bele, de akárhányszor átgondoltam, mindig arra jutottam, hogy jobb az őszinteség, jobb magamat adni, és jobb kiadni magamból a mondanivalót. És akárhány szempontból gondoltam végig, nem találtam olyan helyzetet, amire igaz lenne, hogy tudattalanul játszunk szerepet. Ezért írtam ezt a megjegyzést.)

Amit gyermekkorunk óta megszoktunk, azt már automatikusan tesszük.Közben persze tudatosan gondolkodhatunk, de az egész úgy épül fel, ahogy például megtanultunk kerékpározni.Tudatosak lehetünk közben, de a művelet már magától megy, izmaink megtanulták.Nem a legjobb hasonlat, de azt akarom érzékeltetni, hogy a reakciók és a mozgás (viselkedés) már beépült a megtanulás révén.
Abban igazad van, néha túlértékelik a tudatalatti szerepét.De éppen azon munkálkodom, hogy minél inkább tudatosak legyünk.

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.