Nem értem!

Ez a világon a legjobb mondat a gyerekek számára és a legdühítőbb az én részemről. Mostanában már nem kifogásokat gyártanak a gyerekek, hanem nemes egyszerűséggel csak benyögik ezt a két szót: nem értem. Ez felmentést ad minden további magyarázkodás alól. Mert, hogy ugye ő nem érti, rossz volt az órai magyarázat, ő nem tehet róla, hogy a tanár rosszul magyarázott. Persze éppen ezért a házi feladat sincs kész, mert ő nem értette. Egyik reggel ezzel a mondattal keresett meg óra előtt az egyik kislány. Nem tudta megcsinálni a házi feladatot, mert nem értette. Hírtelen átfutott az agyamon, hogy te jó ég, vajon mit is adtam fel, hogy nem értette. Persze az órán minden kiderült. A házi feladat egy táblázat kitöltése volt, ahol még a szabály is meg volt adva: (-2)*x=y Mondom erre, hogy meséld el, mit nem értesz. Hát azt, hogy mi az a mínusz kettő. Kinyittattam vele a füzetet, és íme, előkerült a szabály, amit erről írtunk. Természetesen kiderült, hogy ki se nyitotta a füzetet, bele sem nézett a házi feladatba, de ő nem érti! Nem ez volt az első esetünk, már tavaly is egyszer eljátszotta, hogy óra elején az ismétlő kérdésre azt válaszolta, hogy ezt neki honnan kellene tudnia. Akkor is füzet elő, kinyit és nem ott bujdosott az a fránya szabály, amit meg kellett volna tanulni? De persze megint nem értem. Hát én sem, hogy lehet az, hogy tanulás nélkül nem tudjuk a dolgokat! Ráadásul pont a matekot, ami gyakorlás nélkül pedig pláne nem megy. De tényleg, ez egy nagyon jó szöveg! Azonban hova veszett a kreativitás, az összeesküvés elméletek gyártása, hogy elraboltak az ufók hétvégén és nem tudtam tanulni, vagy a könyvemet eldugta a testvérem, elvitte a kutya, apunál aludtam és a könyv az anyunál maradt, vagy bármi. Nem értem! Azaz, de, értem. Teljesen ellustulnak a gyerekek, utálnak gondolkodni, egy problémát megoldani. De miért is kellene gondolkodniuk, hisz az anya vagy az apa mindent elintéz. Hozza, viszi a gyereket autóval, kiszolgálja, lesi a gondolatait, ami nagyon jó, de mellette a gyerek elfelejt gondolkodni. - Túlságosan óvjuk őket, mindentől félünk, pedig mi is felnőttünk, ráadásul a technika nemes vívmányai nélkül, mint mobiltelefon, számítógép, és a baktériumölő fertőtlenítő szerekről már ne is beszéljünk! - Mindig mondom órán, hogy nyugodtan gondolkodjatok, ígérem nem lesz izomlázas az agyad másnapra. Persze jót röhögnek rajta, és én is, de csak kínomban. Időnként eljátszok a gondolattal, hogy tükröt tartok a gyerekeknek és én is azt mondom nekik, ha akarnak valamit, hogy nem értem. De tényleg nem értem! Most ezt, hogy érted? A játék kedvéért, lehet, hogy egyszer megteszem, de tudom, hogy semmi foganatja nem lesz, mert ezt sem értik, vagy legalábbis nagyon kevesen látják meg az összefüggéseket.