Madáretetőm története

   Mindig is fontosnak tartottam, hogy télen etessük a madárvilág azon kis ékszereit, melyek énekükkel, puszta jelenlétükkel megszínesítik kopár téli napjainkat. Kezdetben egy műanyagflakonból eszkábáltunk egy, a célnak megfelelő eszközt. Hosszú időn keresztül csak ez „díszítette” az erkélyemet. Míg nem egy nap édesapám készítetett egy igazi kis házikó alakú etetőt. Így a flakon kidobásra került (természetesen abba a bizonyos sárga színű kukába :) ). Megfelelő kutatgatás után döntöttünk az azóta is használt magkeverék mellett, amit éppen ma is kiszórtunk a házikóba. Megvallom én ennyivel is megelégedtem volna, de egy nagyobb bevásárlás után megakadt a szemem egy faggyúgolyókat tartalmazó dobozon. Tekintetem a rajta lévő széncinegék (Parus major) rajza vonzotta oda. Úgyhogy téli vendégeink számára fenntartott önkiszolgáló étkezdénk választéka ezzel is kibővült.
  Gyakran hosszú percekig figyeltem a cinkéket, ahogy a golyón egyensúlyozva lakmároznak, vagy a házikóból egy-egy magot kicsippentve tovaröppennek, hogy zsákmányunkat elfogyasszák, majd gyors repüléssel térjenek vissza az újabb falatért. Egy ideig nem is volt más látogatónk. Aztán egy nap igen csak éles csivitelésre keltem. Az ablakon kinézve tengelicek (Carduelis carduelis) veszekedésének lehettem szem- és fültanúja. Ez később is előfordult. Ilyenkor figyeltem őket, vajon miért civakodnak ennyire. Tapasztalataim azt mutatták, hogy ők nem csak, hogy többi a madarat, de saját fajtársaikat is nehezen viselik el maguk mellett lakmározni. S bár a tengeliceket is szeretjük annyira, mint a cinkéket, ez a helyzet nekünk cseppet sem tetszett. Tanakodtunk édesapámmal, hogy vajon mit tehetnék a helyzet javítására. Így került vissza egy flakon újra az erkélyre (a képeken látható, milyen lehetőségeket biztosítunk piciny barátaink számára  :) ).
   Azóta úgy tűnik, hogy meg tudják oldani, hogy többen is egyenek egyszerre. Bár a tengelicek között így is akadnak telhetetlenek, és viták arról, hogy ki hol fogyassza el reggelijét.

   Legnagyobb számban tengeliceket és széncinegéket látunk vendégül. Mellettük kékcinegék (Cyanistes caeruleus), egy-két erre tévedő őszapó (Aegithalos caudatus), feketerigó (Turdus merula), és házi veréb (Passer domesticus) szokta felkeresni madáretetőinket. 
   De a legnagyobb meglepetés mégis ma ért minket. Egy balkáni gerle pár (Streptopelia decaocto) szállt le étkezdénkbe és fogyasztott a magokból. Ilyen madarat a környéken sem nagyon láttunk még, nem hogy magot csipegetni az ablakom alatt. Csodálatosan szép madarak. Örülök, hogy ehhez is szerencsénk volt, és csak remélem, hogy hasonló „ritkaságokhoz”, újabb és újabb látogatókhoz ezután is lesz még szerencsénk.

   Mi eztán is minden télen megnyitjuk madáréttermünket, és természetesen, ha igény van rá, kibővítjük a „helységet”, és növeljük a kínálatot :)

Galéria