Az ember, mint invazív faj

A Mintablogger 7 pontja miatt elég sok levelezőlistára feliratkoztam mostanában, hogy reklámozzam a Felsőfokont, de ezeken a levelezőlistákon gyakran a reklámlevél elküldése után is tag maradok, így értékes környezetvédelmi információkhoz és téma ötletekhez juthatok. Ezt a bejegyzést is egy levelezőlista ihlette. Egy listatag leírta, hogy neki 6 gyereke van, mire a másik válaszolt, hogy egy inváziós fajt (vagyis az embert) nem kellene tenyészteni. Az ember kártékony jellegéről néhány napja olvastam a Felsőfokon.hu oldalon is egy tervezett brazil vízerőmű kapcsán, invazív fajokkal pedig utoljára egy másik szerzőnk blogjában találkoztam (ott éppen az akácról volt szó, de sok más invazív faj is létezik, közülük talán a legismertebbek: a parlagfű, a gyapjaslepke és a harlekinkatica, ezekről ebben a sorrendben van kép a galériában). Mindezek hatására elgondolkodtam azon: Vajon tényleg invazív faj az ember?

Az inváziós vagy invazív fajokról (ez ugyanaz, én is felváltva használom) a Wikipédiában próbáltam tájékozódni, ott ezt találtam:

"A biológiai sokféleség nagyrészt az élőlények elkülönült evolúciójának és a helyi feltételekhez való alkalmazkodásának az eredménye. Egy új faj érkezése az adott ökoszisztémába természetes jelenség. A legtöbb idegenhonos faj nem képes életben maradni, vagy nem válik inváziós fajjá, hanem az őshonos fajok közösségében stabil részese lesz a táplálkozási hálózatnak. Néhány esetben azonban mégis hirtelen és tömegesen képesek e fajok elterjedni, ezzel rövidebb-hosszabb időre felborítják a korábban kialakult ökológiai egyensúlyt. Hosszabb időtávon egy új egyensúlyi helyzet alakul ki, azonban addigra kiszoríthatnak őshonos fajokat (azáltal, hogy szűkítik az életterüket vagy ragadozójuk lesznek) amelyek kihalnak.

Ezzel szemben nem természetes a fajok terjedésének jelenlegi mértéke a kereskedelem, utazás és szándékos betelepítések révén. Az özönfajok megváltoztathatják a korábbi ökológiai viszonyokat, így kiszámíthatatlan hatást gyakorolnak a biológiai sokféleségre, és komoly gazdasági károkat okozhatnak.

Jelenleg az inváziós idegenhonos fajokat tartják a globális biodiverzitás-csökkenés második fő okának közvetlenül az élőhelypusztítás mögött. Az özönfajoknak minden szinten kedvezőtlen környezeti, gazdasági és társadalmi (pl. egészségügyi) hatásai vannak.

Történelmi példa a patkányok behurcolása Polinéziába."

Rögtön a következő találat a Google keresőben a Tiszaújvárosi Városgazda Kft. honlapja, ahonnan ezt emelném ki:

"Az invazív fajok elnevezés helyett az özönfajok, vagy adventív (jövevény) elnevezést is használhatjuk.

Az invazív fajok megjelenése a helyi ökoszisztéma megzavarásán túl káros lehet a mezőgazdaságra vagy éppen az emberi egészségre is, ahogy ezt például az Észak-Amerikából Európába átkerült, Magyarországon is elterjedt erősen allergén parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) esetében is megfigyelhetjük. Gyakran szándékosan telepítenek be idegen fajokat egy-egy területre, mivel azoktól vélt vagy éppen valós gazdasági hasznot remélnek. Magyarországon például a XVIII. században Észak-Amerikából betelepített fehér akác (Robinia pseudoacaciae) gyorsan nő, remek tűzifa, megköti a homokos talajt és pompás mézelő, ugyanakkor gyakorlatilag kiirthatatlan, miközben egyre nagyobb területeken helyettesíti az egykori természetes erdőket. Vasútvonalak mentén szinte mindenhol találkozhatunk a Kínából származó, gyökérsarjakkal gyorsan szaporodó bálványfával (Ailanthus altissima), amely mára a hazai száraz lösz- és homokgyepek egyik legnagyobb ellenségének számít.

A nem őshonos élőlények egy-egy új területre bevándorlása természetes folyamat is, ami az adott terület flóra és faunagenezisének magától értetődő része. Az emberi behatások következtében azonban ez a folyamat túlzottan felgyorsult: nincs elegendő idő arra, hogy az új faj fogyasztói és kártevői is megjelenjenek az új élőhelyen. Az inváziót jelentősen elősegíti az áruforgalom növekedése, függetlenül attól, hogy az közúton, vasúton, vízen vagy éppen légi úton zajlik. Mára mindez olyan mértéket öltött, hogy komolyan fenyeget a lehetőség: a hasonló klímájú, de más biogeográfiai régiókhoz tartozó területek (például Európa és Észak-Amerika) élővilága uniformizálódik. Az invázió nyomán ezért a biodiverzitás általában csökken.

Magyarországon a XIX. századtól kezdve tartják számon az invazív növény fajokat, bár az inváziók minden bizonnyal már jóval azelőtt is gyakoriak lehettek hazánkban. Az 1995-ben számon tartott jövevény növényfajok száma 264 volt, ezeknek pedig mintegy 15%-a, tehát körülbelül 40 faj számít invazívnak (Török et al.)."

Egyik forrás sem határozza meg pontosan, hogy mit nevezünk inváziós fajnak (bár a tiszaújvárosi oldalon fajlista is van táblázatosan, fényképekkel), de mindkét forrásban benne van a lényeg. Inváziós faj az a faj, amely egy adott területen nem őshonos, gyorsan terjed (tehát gyorsan vándorol és gyorsan szaporodik is), természetes ellensége nincs, és kiszorít, kipusztít más fajokat akár ragadozóként, akár az élőhely elfoglalásával. Inváziós faj-e ilyen értelemben az ember? Ha úgy vesszük: igen! Miért is?

• Afrikán kívül sehol nem őshonos, mégis elterjedt mindegyik kontinensen, a trópusoktól a sarkkörön túlig, hegyeken és sík vidéken, tengerparton és a szárazföld belsejében, erdőben, lápokon, sivatagban...
• Gyorsan terjed, gyorsan vándorol (egyre gyorsabban, és ma már az egész Földet benépesítette), és gyorsan szaporodik (ma már 7 milliárd ember van a Földön, és még mindig növekszik a népesség, főleg Afrikában és Ázsiában).
• Természetes ellensége nincs. Kevés emberevő állat van. Nincs is olyan faj, amelyiknek minden példánya emberevő. Amelyik faj egyedei emberevővé válhatnak, azokra is vadászik az ember, és több ragadozót pusztítunk mi, emberek, mint ahány embert támadnak meg a ragadozók.
• Kipusztít-e az ember más fajokat? Sajnos igen. A túlzott vadászat (ragadozó életmód, jobb esetben táplálkozás céljából, rosszabb esetben csak az állat egy apró részéért, pl. az elefánt agyaráért), az élőhelyek elpusztítása (mocsarak lecsapolása, erdőirtás, zöld területek beépítése), a kártevőirtás és az emberi eredetű környezetszennyezés számos fajt kipuszított már és pusztít még a jövőben is.

Tehát az ember invazív faj. Mégis mit tehetünk, hogy ne legyen ember-invázió, és békében éljünk a természettel?

Az ember elterjedési területét már nem tudjuk csökkenteni. A szaporodás ütemét igen, hatékony születésszabályozással. És tudjuk csökkenteni a természet pusztításának mértékét is hatékony természetvédelemmel, nyersanyag- és energiatakarékossággal, újrahasznosítással, megújuló energia használatával, természetközelibb életmóddal, környezettudatosabb magatartással, és a "Csak azt védjük, ami védett?" című bejegyzésemben megfogalmazott természetkímélő módszerekkel. Ha továbbra is inváziós fajként élősködünk a Földön, előbb-utóbb magunkat is kipusztítjuk.

Ahogy egy korábbi bejegyzésemben is írtam, tartsuk mindig szem előtt a legbölcsebb indián közmondást, ami sok környezetvédő jelszava! "Ha majd kivágtátok az összes fát, kifogtátok az utolsó halat és megmérgeztétek az összes folyót, rá fogtok jönni, hogy a pénz nem ehető"

Források:

1. http://www.felsofokon.hu/termeszetvedelem-magyarorszagon/2012/02/17/egy-ujabb-merenylet-az-emberiseg-ellen
2. http://hu.wikipedia.org/wiki/Inv%C3%A1zi%C3%B3s_faj
3. http://www.varosgazda.tujvaros.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=124:invaziv-fajok-magyarorszagon&catid=21:intenziv-fajok-magyarorszagon&Itemid=5

Képek forrása:

Vezérkép az ember elterjedéséről: http://w3.szivarvanynet.hu/stigler/foto/ember.elterjedese.jpg
Galéria:
1. Akác: http://pctrs.network.hu/clubpicture/2/1/8/_/viragzo_akacfa_218012_62583.JPG
2. Parlagfű: http://www.felsofokon.hu/sites/default/files/users/msziki/images/users/meszaros-andras-blogja-a-kornyezetrol/images/az-ember-mint-invaziv-faj-19651.gif
3. Gyapjaslepke (hernyók pusztítják a faleveleket): http://www.vm.gov.hu/img/upload/200512/gyapjaslepke.jpg
4. Harlekinkatica: http://static2.origos.hu/i/0903/20090318harlekink3.jpg

További információ: az invazív faj kulcsszóval indított Google keresés első 10 találata.

Galéria